HU/SB 1.19.27
27. VERS
- nigūḍha-jatruṁ pṛthu-tuṅga-vakṣasam
- āvarta-nābhiṁ vali-valgūdaraṁ ca
- dig-ambaraṁ vaktra-vikīrṇa-keśaṁ
- pralamba-bāhuṁ svamarottamābham
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
nigūḍha—takart; jatrum—kulcscsont; pṛthu—széles; tuṅga—duzzadó; vakṣasam—mellkas; āvarta—gyűrűző; nābhim—köldök; vali-valgu—barázdált; udaram—has; ca—szintén; dik-ambaram—csak az égtájak díszítik (meztelen); vaktra—göndör; vikīrṇa—szétszórt; keśam—haj; pralamba—hosszú; bāhum—kezek; su-amara-uttama—az istenek között a legjobb (Kṛṣṇa); ābham—árnyalat.
FORDÍTÁS
Kulcscsontja gömbölyű volt, mellkasa széles és telt, köldöke mély, hasa pedig csodálatosan redőzött. Karja hosszan leért, gyönyörű arcát göndör haj keretezte. Meztelenül járt, és testének színe az Úr Kṛṣṇa színére emlékeztetett.
MAGYARÁZAT
Testének jellemzői mutatják, hogy Śukadeva Gosvāmī nem volt közönséges ember. A jelek, amelyet külső tulajdonságaival kapcsolatban leírnak, mind különlegesek: a fiziognómia értékelése alapján nagy személyiségek jellemzői. Testének színe az Úr Kṛṣṇa színére hasonlított, aki a legnagyobb az istenek, a félistenek és minden élőlény között.