HU/SB 1.19.3
3. VERS
- adyaiva rājyaṁ balam ṛddha-kośaṁ
- prakopita-brahma-kulānalo me
- dahatv abhadrasya punar na me ’bhūt
- pāpīyasī dhīr dvija-deva-gobhyaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
adya—ez a nap; eva—ugyanazon; rājyam—királyság; balam ṛddha—erő és gazdagság; kośam—kincstár; prakopita—felgyújtva; brahma-kula—a brāhmaṇa közösség által; analaḥ—tűz; me dahatu—égessen meg engem; abhadrasya—balszerencse; punaḥ—újra; na—nem; me—nekem; abhūt—megtörténhet; pāpīyasī—bűnös; dhīḥ—értelem; dvija—brāhmaṇák; deva—a Legfelsőbb Úr; gobhyaḥ—és a tehenek.
FORDÍTÁS
Kulturálatlan vagyok és bűnös, mert elhanyagoltam a brahminikus kultúrát, az Isten-tudatot és a tehenek védelmét. Ezért azt kívánom, hogy birodalmam, erőm és gazdagságom nyomban égjen el a brāhmaṇa haragjának tüzében, hogy a jövőben ne ez a balszerencsés gondolkodás vezéreljen!
MAGYARÁZAT
A haladó emberi civilizáció a brahminikus kultúra, a tehenek védelme és az Isten-tudat alapjain nyugszik. Egy államban a kereskedelemből, a mezőgazdaságból és az iparból következő gazdasági fejlődést teljesen a fenti elvek szolgálatába kell állítani, máskülönben minden látszólagos gazdasági fejlődés csupán hanyatlást eredményez. A tehénvédelem a brahminikus kultúra ápolását jelenti, mely Isten-tudathoz vezet, azzal pedig elérhetjük az emberi civilizáció tökéletességét. A Kali-kor az élet magasabb rendű elveit pusztítja el, és bár Parīkṣit Mahārāja erősen ellenállt Kali uralmának ebben a világban, annak hatása egy alkalmas pillanatban mégis utat tört magának, s még egy ilyen erős királyt is, mint Parīkṣit Mahārāja, rávett arra, hogy az éhség és a szomjúság csekélyke kihívására semmibe vegye a brahminikus kultúrát. Parīkṣit Mahārāját bántotta a véletlen esemény, és azt kívánta, bárcsak egész királysága, hatalma és vagyona elégne, amiért nem a brahminikus kultúrát és a többi elvet szolgálják.
Ahol a gazdagságot és az erőt nem állítják a brahminikus műveltség, az Isten-tudat és a tehénvédelem fejlesztésének szolgálatába, az államra és az otthonokra biztos balsors vár. Ha békét és gazdagságot akarunk a világon, ebből a versből kell tanulnunk: minden államnak, minden otthonnak arra kell törekednie, hogy támogassa a brahminikus kultúra jó ügyét az ember megtisztulása érdekében, támogassa az Isten-tudatot az önmegvalósítás érdekében, és támogassa a tehénvédelmet, hogy legyen elegendő tej, s a legjobb ételhez jussunk annak érdekében, hogy egy tökéletes civilizációban élhessünk.