HU/SB 1.2.19
19. VERS
- tadā rajas-tamo-bhāvāḥ
- kāma-lobhādayaś ca ye
- ceta etair anāviddhaṁ
- sthitaṁ sattve prasīdati
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tadā—ekkor; rajaḥ—a szenvedély minőségében; tamaḥ—a tudatlanság minőségében; bhāvāḥ—a helyzet; kāma—kéj és vágy; lobha—vágyódás; ādayaḥ—mások; ca—és; ye—bármi legyen is; cetaḥ—az elme; etaiḥ—ezek által; anāviddham—anélkül, hogy hatással lenne rá; sthitam—szilárd; sattve—a jóság minőségében; prasīdati—így teljesen elégedetté válik.
FORDÍTÁS
Amint a szerető szolgálat visszavonhatatlanul megszilárdul a szívben, a természet kötőerői, a szenvedély és a tudatlanság okozta kéj, vágy és sóvárgás eltűnnek a szívből. Ekkor a bhakta a jóság minőségében állapodik meg, s tökéletes boldogságot ér el.
MAGYARÁZAT
Az élőlény természetes, eredeti helyzetében a lelki boldogság tökéletes elégedettségét élvezi. A létnek ezt az állapotát brahma-bhūtának vagy ātmānandīnak nevezik, annak az állapotnak, amikor az önvaló elégedett. Ez az elégedettség nem egyezik meg a tétlen ostoba elégedettségével. A tétlen ostobák a korlátolt tudatlanság állapotában vannak, míg az önmagában elégedett ātmānandī fölötte áll a lét anyagi állapotának. A tökéletességnek ezt a szintjét akkor éri el az ember, amikor szilárdan, megmásíthatatlan törekvéssel végzi az odaadó szolgálatot. Az odaadó szolgálat nem tétlenség, hanem a lélek tiszta tevékenysége.
Az anyaggal kapcsolatba kerülve a lélek tevékenysége beszennyeződik, s így a beteges cselekedetek a kéj, a vágy, a sóvárgás, a tétlenség, az ostobaság és az alvás formájában fejeződnek ki. Az odaadó szolgálat hatása a tudatlanság és a szenvedély következményeinek teljes megsemmisülésében nyilvánul meg. A bhakta egyszerre megszilárdul a jóság kötőerejében, és tovább fejlődik, hogy elérje a vasudeva helyzetet, a tiszta sattva vagy śuddha-sattva állapotot. Csakis ebben a śuddha-sattva állapotban, az Úr iránti tiszta vonzalom révén láthatja mindig szemtől szemben Kṛṣṇát.
Egy bhakta mindig a vegyítetlen jóság kötőerejének hatása alatt áll; ezért senkit sem bánt. Az abhakta azonban, legyen bármilyen művelt, mindig ártalmas. Egy bhakta nem ostoba és nem is szenvedélyes. Aki másokat bánt, ostoba és szenvedélyes, az nem lehet az Úr bhaktája, bármennyire is igyekszik külsejével annak mutatni magát. Egy bhaktában Isten minden jó tulajdonsága megtalálható. Mennyiségileg lehet, hogy különböznek e tulajdonságok, a minőséget tekintve azonban az Úr és bhaktája egy és ugyanaz.