HU/SB 1.2.26


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


26. VERS

mumukṣavo ghora-rūpān
hitvā bhūta-patīn atha
nārāyaṇa-kalāḥ śāntā
bhajanti hy anasūyavaḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

mumukṣavaḥ—akik felszabadulásra vágynak; ghora—borzalmas, szörnyű; rūpān—olyan formák; hitvā—elutasít; bhūta-patīn—a félistenek; atha—ezért; nārāyaṇa—az Istenség Személyisége; kalāḥ—teljes részek; śāntāḥ—boldogsággal teli; bhajanti—imádják; hi—bizonyára; anasūyavaḥ—nem irigy.


FORDÍTÁS

Azok, akik komolyan törekszenek a felszabadulásra, kétségkívül mentesek az irigységtől, s tisztelnek mindenkit. Mégis elutasítják a félistenek szörnyű, irtózatos formáit, és csak az Úr Viṣṇu teljes részeit és tökéletes boldogsággal teli formáit imádják.


MAGYARÁZAT

Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Śrī Kṛṣṇa    —    aki a Viṣṇu-kategóriák eredeti személyisége    —    két különböző kategóriába terjeszti ki Magát: az egységes teljes részekre és a különálló szerves részekre. A különálló szerves részek a szolgák, a viṣṇu-tattvák egységes teljes részei pedig a szolgálat imádott középpontjai.

A Legfelsőbb Úr által felhatalmazott félistenek szintén mind különálló szerves részek. Ők nem tartoznak a viṣṇu-tattva kategóriába. A viṣṇu-tattvák olyan élőlények, akik ugyanolyan hatalommal rendelkeznek, mint az Istenség Személyiségének eredeti formája, ám az idő és a körülmények figyelembevételével hatalmukat más és más szinten mutatják ki. A különálló szerves részek hatalma korlátokhoz kötött, nem rendelkeznek korlátlan hatalommal, mint a viṣṇu-tattvák. Ezért sohasem szabad a viṣṇu-tattvákat, Nārāyaṇanának, az Istenség Személyiségének teljes részeit egy kategóriába sorolni a szerves részekkel. Ha valaki mégis így tesz, az sértést követ el, és pāśaṇḍīnak nevezik. A Kali-korszakban számtalan ostoba ember követi el ezt a törvénybe ütköző sértést, a két kategóriát egyazon szintre helyezve.

Anyagi képességek tekintetében a különálló szerves részek helyzete eltérő. Kāla-bhairava, Śmaśāna-bhairava, Śani, Mahākālī, Caṇḍikā jó példák erre. Ezeket a félisteneket leginkább azok imádják, akik a sötétség, azaz a tudatlanság kötőerejének legalsóbb kategóriáiba tartoznak. Mások, akik a szenvedély minőségébe tartoznak, s az anyagi élvezetek utáni vágy vezérli őket, olyan félisteneket imádnak, mint Brahmā, Śiva, Sūrya, Gaṇeśa és mások. Azok viszont, akik az anyagi természet jóság-kötőerejében (a sattva-guṇában) vannak, csakis a viṣṇu-tattvákat imádják. A viṣṇu-tattvákat különféle nevek és formák képviselik, például Nārāyaṇa, Dāmodara, Vāmana, Govinda, Adhokṣaja.

Az igazi brāhmaṇák a śālagrāma-śilāk formájában megjelenő viṣṇu-tattvákat imádják. A felsőbb kasztokból    —    a kṣatriyák és a vaiśyák közül    —    sokan szintén a viṣṇu-tattvákat imádják.

A jóság minőségében megállapodott, magasan képzett brāhmaṇák nem táplálnak ellenszenvet mások imádatbeli szokásai iránt. Minden tiszteletet megadnak a félisteneknek, annak ellenére, hogy azok néha félelmetes külsővel jelennek meg, mint például Kāla-bhairava vagy Mahākālī. Nagyon jól tudják, hogy a Legfelsőbb Úr e szörnyű arculatai különféle feltételek között mind az Úr szolgái, mégis elutasítják mind a visszataszító, mind a vonzó félistenek imádatát, s egyedül Viṣṇu formáira koncentrálnak, mert komolyan törekszenek arra, hogy megszabaduljanak az anyagi feltételektől. A félistenek    —    beleértve Brahmāt, a leghatalmasabb félistent is    —    nem tudnak felszabadulást nyújtani. Hiraṇyakaśipu szigorú lemondást vállalt, hogy halhatatlanná válhasson, de imádott istensége, Brahmā nem tudta ilyen áldásban részesíteni és ezzel elégedetté tenni. Ezért egyedül Viṣṇut nevezik mukti-pādának, vagyis egyedül Ő az Istenség Személyisége, aki muktit, felszabadulást tud nyújtani. A félistenek, mivel éppen olyanok, mint bármely más élőlény az anyagi világban, mind elpusztulnak az anyagi világ megsemmisülésekor. Ők maguk sem képesek arra, hogy felszabaduljanak, hogyan tudnák akkor híveiknek megadni a felszabadulást? A félistenek csupán ideiglenes áldással jutalmazhatják imádóikat, a végső áldásban nem részesíthetnek senkit.

Csupán ez az oka, hogy a felszabadulásra vágyók szándékosan elutasítják a félistenek imádatát, bár egyikükkel szemben sem tiszteletlenek.