HU/SB 1.3.15
15. VERS
- rūpaṁ sa jagṛhe mātsyaṁ
- cākṣuṣodadhi-samplave
- nāvy āropya mahī-mayyām
- apād vaivasvataṁ manum
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
rūpam—forma; saḥ—ő; jagṛhe—elfogadta; mātsyam—egy halnak; cākṣuṣa—Cākṣuṣa; udadhi—víz; samplave—áradás; nāvi—egy hajón; āropya—fenntartva; mahī—a föld; mayyām—belesüllyedt; apāt—megvédte; vaivasvatam—Vaivasvata; manum—Manut, az emberiség atyját.
FORDÍTÁS
Amikor Cākṣuṣa Manu ideje után bekövetkezett egy teljes özönvíz, s az egész föld mélyen a víz alá került, az Úr egy hal alakját öltötte Magára, s egy hajón fenntartva megmentette Vaivasvata Manut.
MAGYARÁZAT
Śrīpāda Śrīdhara Svāmī, a Bhāgavata első magyarázója szerint nem minden Manu idejének lejárta után következik be a pusztulás, ám Cākṣuṣa Manu után mégis bekövetkezett az özönvíz, hogy Satyavrata csodát láthasson. Śrī Jīva Gosvāmī azonban a hiteles írások (a Viṣṇu-dharmottara, a Mārkaṇḍeya Purāṇa, a Harivaṁsa stb.) alapján egyértelműen bebizonyította, hogy minden egyes Manu korszakának lejártát pusztulás követi. Śrīla Viśvanātha Cakravartī szintén alátámasztotta Śrīla Jīva Gosvāmī állítását, s a Bhāgavatāmṛtát idézte, amelyben az áll, hogy minden Manu uralkodásának végén bekövetkezik a vízözön. Bárhogyan is volt, az Úr, hogy különleges kegyében részesítse Satyavratát, bhaktáját, alászállt ebben az időszakban.