HU/SB 1.3: Krsna minden inkarnáció forrása
1.3.1. vers: Sūta így szólt: A teremtés kezdetén az Úr először a puruṣa inkarnáció kozmikus formájába terjesztette ki Magát, s megnyilvánította az anyagi teremtés minden összetevőjét. Először az anyagi tett tizenhat alapelemét teremtette meg, az anyagi univerzum teremtésének szándékával.
1.3.2. vers: A puruṣa egy része az univerzum vizére fekszik. Köldökének tavából egy lótusz szára hajt ki, a lótusz szárának tetején nyíló virágból pedig megnyilvánul Brahmā, az univerzum irányítóinak mestere.
1.3.3. vers: Úgy mondják, az univerzum bolygórendszereinek mindegyike a puruṣa kiterjedt testén helyezkedik el, ám Neki nincsen köze a megteremtett anyagi alkotórészekhez. Teste a legteljesebb mértékben lelki.
1.3.4. vers: A bhakták tökéletes szemükkel rendkívülinek látják a puruṣa transzcendentális alakját ezer és ezer lábával, combjával, karjával és arcával. Testén ezer és ezer fej, fül, szem és orr van; ezernyi sisak és ragyogó fülbevaló díszíti, s virágfüzérek ékesítik.
1.3.5. vers: Ez a forma [a puruṣa második megnyilvánulása] a forrása és elpusztíthatatlan magja az univerzumban megjelenő különféle inkarnációknak. E forma részeiből és részecskéiből jönnek létre az élőlények — a félistenek, az emberek és a többi élőlény.
1.3.6. vers: A teremtés kezdetén először Brahmā négy nőtlen fia élt [a Kumārák], akik cölibátust fogadva szigorú lemondásokat vállaltak magukra az Abszolút Igazság megvalósítása érdekében.
1.3.7. vers: Minden áldozat legfelsőbb élvezője egy vadkan-inkarnációként jelent meg [a második inkarnáció], s a föld javát szolgálva kiemelte a bolygót az univerzum alsó régiójából.
1.3.8. vers: A ṛṣik korszakában az Istenség Személyisége megjelent a harmadik felhatalmazott inkarnáció, Devarṣi Nārada alakjában, aki nagy szent a félistenek között. Ő az, aki egybegyűjtötte a Védák azon magyarázatait, amelyek az odaadó szolgálattal foglalkoznak, s amelyek a nem gyümölcsöző tettekre ösztönöznek.
1.3.9. vers: A negyedik inkarnációban az Úr Nara és Nārāyaṇa, Dharma király feleségének iker fiai alakjában jelent meg, és szigorú, példamutató vezekléseket vállalt Magára az érzékek fegyelmezése érdekében.
1.3.10. vers: Az ötödik inkarnáció, akit Úr Kapilának hívnak, a legkiválóbb a tökéletes élőlények között. Ő az, aki elmagyarázta a teremtő elemek és a metafizika tudományát Āsuri Brāhmaṇának, mert az idők során e tudás feledésbe merült.
1.3.11. vers: A puruṣa hatodik inkarnációja a bölcs Atri fia volt. Anasūyā méhéből született, aki egy inkarnációért imádkozott. A transzcendensről beszélt Alarkának, Prahlādának és másoknak [Yadunak, Haihayának stb.].
1.3.12. vers: A hetedik inkarnáció Yajña volt, Prajāpati Ruci és felesége, Ākūti fia. Ő uralkodott Svāyambhuva Manu idejének lejártakor, a félistenek segítségével, akik között fia, Yama is ott volt.
1.3.13. vers: A nyolcadik inkarnáció Ṛṛṣabha király volt, Nābhi király és felesége, Merudevī fia. Ebben az inkarnációban az Úr a tökéletesség útját mutatta meg, amelyet azok követnek, akik teljes mértékben uralkodnak érzékeiken, s akiket minden életrend tisztel.
1.3.14. vers: Ó, brāhmaṇák! A kilencedik inkarnációban az Úr, akiért a bölcsek imádkoztak, Pṛthu királyként jelent meg, aki a földműveléssel termővé varázsolta a földet, ezért a föld csodálatos és vonzó volt.
1.3.15. vers: Amikor Cākṣuṣa Manu ideje után bekövetkezett egy teljes özönvíz, s az egész föld mélyen a víz alá került, az Úr egy hal alakját öltötte Magára, s egy hajón fenntartva megmentette Vaivasvata Manut.
1.3.16. vers: Az Úr tizenegyedik inkarnációja egy teknős alakjában jelent meg, akinek páncélja a Mandarācala-hegy tengelyeként szolgált, melyet az univerzum félistenei és démonai köpülőrúdként használtak.
1.3.17. vers: A tizenkettedik inkarnációban az Úr, mint Dhanvantari jelent meg, a tizenharmadikban pedig egy nő csábító szépségével elbűvölte a démonokat, s a nektárt a félisteneknek adta inni.
1.3.18. vers: A tizennegyedik inkarnációban az Úr mint Nṛsiṁha jelent meg, s karmaival úgy tépte szét az istentagadó Hiraṇyakaśipu erős testét, ahogyan az ács hasít ketté egy bambuszszálat.
1.3.19. vers: A tizenötödik inkarnációban az Úr egy törpe brāhmaṇa alakját vette fel, s meglátogatta Bali Mahārāja áldozati arénáját. Bár szívében a három bolygórendszer királyságát akarta visszanyerni, csupán három lépésnyi földet kért.
1.3.20. vers: Az Istenség tizenhatodik inkarnációjaként [Bhṛgupatiként] az Úr huszonegy alkalommal semmisítette meg az uralkodók rendjét [a kṣatriyákat], dühében, mert azok fellázadtak a brāhmaṇák [az értelmiség] ellen.
1.3.21. vers: Ezután az Istenség tizenhetedik inkarnációjában Śrī Vyāsadeva jelent meg, Satyavatī méhében, Parāśara Munitól. Ő osztotta fel ágaira és alágaira a Védákat, mert látta, hogy az emberek nem eléggé intelligensek.
1.3.22. vers: A tizennyolcadik inkarnációban az Úr Rāma királyként jelent meg. Hogy olyan tettet hajtson végre, mellyel örömet szerez a félisteneknek, kimutatta emberfölötti erejét. Megfékezte az Indiai-óceánt, majd elpusztította az ateista Rāvaṇa királyt, aki a tenger túlsó partján élt.
1.3.23. vers: A tizenkilencedik és huszadik inkarnációban az Úr, mint az Úr Balarāma és az Úr Kṛṣṇa jelent meg Vṛṣṇi családjában [a Yadu-dinasztiában], s ezzel megszabadította a földet terhétől.
1.3.24. vers: Ezután a Kali-yuga kezdetén az Úr, mint Úr Buddha, Añjanā fia jelenik majd meg Gayā tartományban, hogy félrevezesse azokat, akik irigyek az Istenhívőkre.
1.3.25. vers: A két yuga kapcsolódásakor a teremtés Ura, mint Kalki inkarnáció születik meg, s Viṣṇu Yaśā fia lesz. Abban a korban a föld uralkodói rablókká süllyednek majd le.
1.3.26. vers: Ó, brāhmaṇák! Az Úr inkarnációi megszámlálhatatlanok, akár a kimeríthetetlen források táplálta patakok.
1.3.27. vers: A ṛṣik, a Manuk, a félistenek és Manu leszármazottjai, akik különleges hatalommal rendelkeznek, mind az Úr teljes részei vagy teljes részeinek részei. A Prajāpatik szintén közéjük tartoznak.
1.3.28. vers: A fent említett inkarnációk vagy az Úr teljes részei, vagy az Úr teljes részeinek részei, ám az Úr Śrī Kṛṣṇa az eredeti Istenség Személyisége. Mindegyikük akkor jelenik meg a bolygókon, amikor a hitetlenek zavart okoznak. Az Úr alászáll, hogy megvédelmezze híveit.
1.3.29. vers: Aki reggel és este odaadással, figyelmesen elbeszéli az Úr titokzatos megjelenéseit, az megszabadul az élet minden nyomorúságától.
1.3.30. vers: Az Úr kozmikus virāṭ formájának felfogása, ahogyan az anyagi világban megjelenik, képzeletbeli. Csupán arra szolgál, hogy képessé tegye a csekély értelemmel megáldott embereket [és a kezdőket], hogy elfogadhassák a gondolatot: az Úrnak van formája. Valójában azonban az Úr nem rendelkezik anyagi formával.
1.3.31. vers: A felhőket és a port a levegő csupán hordozza, a csekély értelmű emberek azonban azt mondják, az ég felhős és a levegő poros. Éppen így anyagi, testi felfogással tekintenek a lélekre is.
1.3.32. vers: E durva formaérzékelésen túl a formának van egy finomabb megjelenése is, amely alak nélküli és láthatatlan, nem hallható és megnyilvánulatlan. Az élőlény formája túl van e finomabb szintű megjelenésen, másképp nem születhetne meg újra és újra.
1.3.33. vers: Amikor valaki az önmegvalósítást elérve tapasztalja, hogy a durva és a finom fizikai testnek nincs köze a tiszta lélekhez, akkor önmagát és az Urat egyaránt megpillantja.
1.3.34. vers: Amikor az illuzórikus energia lecsillapodik, s az élőlényt az Úr kegye teljes tudásban részesíti, az élőlény egyszerre megvilágosodik az önmegvalósításban, s elfoglalja dicsőséges helyzetét.
1.3.35. vers: A tudással rendelkezők ekképpen írják le a megszületetlen és nem cselekvő születését és tetteit, akit még a Védikus Irodalomból sem lehet megismerni. Ő a szív Ura.
1.3.36. vers: Az Úr, akinek tettei örökké tiszták, a hat érzék mestere, s hat fensége teljében mindenható. Ő teremti meg a megnyilvánult univerzumokat, majd fenntartja és megsemmisíti őket, anélkül hogy a legparányibb mértékben hatásuk alá kerülne. Jelen van minden élőlényben, s mindig független.
1.3.37. vers: A csekély tudással rendelkező ostobák nem ismerhetik meg azt a transzcendentális természetet, amely az Úr formái, nevei és cselekedetei mögött rejlik, aki úgy játszik, akár egy színész egy színdarabban. Még arra sem képesek, hogy ezeket találgatásaikkal, szavaikkal kifejezzék.
1.3.38. vers: Csak azok ismerhetik meg az univerzum teremtőjét dicsősége, hatalma és transzcendenciája teljében, akik fenntartás nélkül, szakadatlanul és szeretettel szolgálják a kezében szekérkereket tartó Úr Kṛṣṇa lótuszlábát.
1.3.39. vers: Csak az ilyen érdeklődés révén lehet ebben a világban sikeres és tökéletesen tudatos az ember, mert ez az érdeklődés rajongó transzcendentális szeretetet ébreszt az Istenség Személyisége, minden univerzum tulajdonosa iránt, és teljes védelmet biztosít a születés és halál rettegett ismétlődésével szemben.
1.3.40. vers: Ez a Śrīmad-Bhāgavatam Isten irodalmi inkarnációja, melyet Śrīla Vyāsadeva, Isten inkarnációja állított össze. Minden ember legfőbb javát szolgálja, s emellett sikerrel, boldogsággal és tökéletességgel teljes.
1.3.41. vers: Śrī Vyāsadeva kiválasztotta a Védikus Írások és az univerzum történelmének legjavát, s átadta azt fiának, akit a legnagyobb tisztelet övez az önmegvalósítottak között.
1.3.42. vers: Śukadeva Gosvāmī, Vyāsadeva fia Parīkṣit királynak adta át a Bhāgavatam üzenetét, aki a szentek körében a Gangesz partján ült, étlen és szomjan a halálra várva.
1.3.43. vers: Ez a Bhāgavata Purāṇa oly ragyogó, mint a nap, s akkor kelt fel, amikor az Úr Kṛṣṇa a vallás és a tudás kíséretében visszatért saját hajlékára. Azok, akik a Kali-korban a tudatlanság sűrű sötétsége miatt elvesztették látásukat, ebből a Purāṇából merítenek majd fényt.
1.3.44. vers: Ó, bölcs brāhmaṇák! Amikor Śukadeva Gosvāmī elbeszélte a Śrīmad-Bhāgavatamot [Parīkṣit király jelenlétében], nagy figyelemmel hallgattam őt, s így kegyéből tőle, a kiváló és hatalmas bölcstől tanultam azt meg. Most megpróbálom nektek elmondani ugyanazt, úgy, ahogyan tőle hallottam, és ahogyan megértettem.