HU/SB 1.5.26


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


26. VERS

tatrānvahaṁ kṛṣṇa-kathāḥ pragāyatām
anugraheṇāśṛṇavaṁ manoharāḥ
tāḥ śraddhayā me ’nupadaṁ viśṛṇvataḥ
priyaśravasy aṅga mamābhavad ruciḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

tatra—ezután; anu—minden nap; aham—én; kṛṣṇa-kathāḥ—az Úr Kṛṣṇa tetteiről szóló elbeszélések; pragāyatām—leírását; anugraheṇa—indokolatlan kegyükből; aśṛṇavam—hallgatva; manaḥ-harāḥ—vonzó; tāḥ—azok; śraddhayā—tisztelettudóan; me—nekem; anupadam—minden lépés; viśṛṇvataḥ—figyelmesen hallgat; priyaśravasi—az Istenség Személyiségéről; aṅga—ó, Vyāsadeva; mama—enyém; abhavat—így lett; ruciḥ—íz.


FORDÍTÁS

Ó, Vyāsadeva! A kiváló vedāntisták társaságában, az ő kegyükből hallhattam, amint az Úr Kṛṣṇa elragadó tetteiről beszéltek. Figyelmesen hallgattam őket, s az élvezet, hogy hallhatok az Istenség Személyiségéről, minden pillanattal fokozódott.


MAGYARÁZAT

Az Úr Śrī Kṛṣṇának, az Istenség Abszolút Személyiségének nemcsak személyes vonásai vonzóak, de transzcendentális cselekedetei is. Ez azért van, mert az Abszolút nevében, dicsőségében, formájában, kedvteléseiben, környezetében és minden Hozzá tartozó dologban egyaránt abszolút. Az Úr indokolatlan kegyéből alászáll az anyagi világba, s bemutatja transzcendentális kedvteléseit, mint emberi lény, hogy a Hozzá vonzódó emberek visszatérhessenek Istenhez. Az ember természetéből adódóan vonzódik ahhoz, hogy történeteket és elbeszéléseket hallgasson anyagi tetteket végrehajtó különféle emberekről, s nem tudja, hogy ezzel csupán értékes idejét vesztegeti, és rabjává válik az anyagi természet három kötőerejének. Idejének pazarlása helyett lelki sikert érhet el, ha figyelmét az Úr transzcendentális kedvtelései felé fordítja. Az Úr kedvteléseiről szóló elbeszélést hallgatva közvetlen kapcsolatba kerül az Istenség Személyiségével, és    —    ahogyan arról korábban már szó volt    —    ha az Istenség Személyiségéről hall, a felhalmozódott bűnök mind kitisztulnak bensőjéből. Így, minden bűntől megtisztulva, fokozatosan megszabadul az anyagi környezettől, s vonzódni kezd az Úr tulajdonságaihoz. Nārada Muni most ezt magyarázta el saját példájával. A legfontosabb az, hogy az ember csupán azáltal, hogy hall az Úr kedvteléseiről, az Úr társainak egyikévé válhat. Nārada Muni örökké él, határtalan tudással rendelkezik, felmérhetetlenül boldog, s szabadon vándorolhat szerte az anyagi és a lelki világban. Az ember elérheti az élet legmagasabb rendű tökéletességét pusztán azzal, hogy a megfelelő forrásból, figyelmesen hallgatja az Úr transzcendentális kedvteléseit, ahogyan Nārada Muni hallgatta a tiszta bhaktákat (bhakti-vedāntákat) előző életében. A hallás e módszere a bhakták társaságában a leginkább ajánlott folyamat a nézeteltérések korában, a Kali-korban.