HU/SB 1.5.34
34. VERS
- evaṁ nṛṇāṁ kriyā-yogāḥ
- sarve saṁsṛti-hetavaḥ
- ta evātma-vināśāya
- kalpante kalpitāḥ pare
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
evam—így; nṛṇām—az élőlénynek; kriyā-yogāḥ—minden cselekedete; sarve—minden; saṁsṛti—anyagi létezés; hetavaḥ—okoz; te—az; eva—bizonyára; ātma—a tettek fája; vināśāya—megöli; kalpante—képessé válik; kalpitāḥ—áldozott; pare—a Transzcendensnek.
FORDÍTÁS
Ha az ember minden cselekedetét az Úr szolgálatának szenteli, akkor ugyanazok a cselekedetek, melyek addig folytonos rabságát okozták, most a tettek fájának elpusztítói lesznek.
MAGYARÁZAT
A gyümölcsöző munkát, amely állandóan lefoglalja az élőlényt, a Bhagavad-gītā a banyanfához hasonlítja, mert nagyon mélyen gyökerezik. Amíg vágyik a munka gyümölcsének élvezetére, a léleknek folytatnia kell vándorútját egyik testből a másik testbe, egyik helyről a másikra, tettei természete szerint. Az élvezetre való hajlam az Úr missziójának szolgálata utáni vággyá alakulhat át, s ha így történik, az ember tevékenysége karma-yogává változik, vagyis olyan úttá, amelyen haladva az ember elérheti a lelki tökéletességet, miközben természetének megfelelő munkát végez. Az ātmā szó jelen esetben a gyümölcsöző cselekedetek kategóriáit jelöli. A végkövetkeztetés tehát az, hogy ha minden gyümölcsöző és egyéb munka eredménye összekapcsolódik az Úr szolgálatával, akkor nem fog további karmát létrehozni, és fokozatosan transzcendentális odaadó szolgálattá fejlődik, amely nemcsak tökéletesen elvágja a munka banyanfájának gyökerét, de a munka végzőjét is az Úr lótuszlábaihoz tereli.
Röviden összefoglalva tehát az embernek legelőször keresnie kell a tiszta bhakták társaságát, akik nem csupán jártasak a Vedāntában, de ők maguk önmegvalósított lelkek, az Úr Śrī Kṛṣṇa, az Istenség Személyisége tiszta bhaktái. Társaságukban a kezdő bhaktáknak fenntartás nélküli szerető szolgálatot kell végezniük, a fizikai test és az elme használatával. Ez a szolgálatkész hozzáállás arra fogja késztetni a nagy lelkeket, hogy még szívesebben árasszák kegyüket, amely által a kezdő szert tesz a tiszta bhakták transzcendentális tulajdonságaira. Ez fokozatosan oda vezet, hogy a bhaktában erős ragaszkodás fejlődik ki az Úr transzcendentális kedvteléseinek hallgatása iránt. Ez teszi lehetővé, hogy megértse a durva és finom fizikai testek eredeti helyzetét, az ezeken túli, tiszta lélekről szóló tudást, valamint örök kapcsolatát a Legfelsőbb Lélekkel, az Istenség Személyiségével. Miután a viszony az örök kapcsolat megalapozásával megszilárdul, az Úr tiszta odaadó szolgálata fokozatosan az Istenség Személyiségének tökéletes ismeretévé fejlődik, túl a személytelen Brahmanon és a helyhez kötött Paramātmān. E puruṣottama-yoga által, ahogyan azt a Bhagavad-gītā leírja, az ember még ebben a testi létben tökéletessé válhat, s a lehetséges legnagyobb arányban mutatkozhatnak meg benne az Úr jó tulajdonságai. Ez az a fokozatos fejlődés, amelyet a tiszta bhakták társasága eredményez.