HU/SB 1.6.25
25. VERS
- etāvad uktvopararāma tan mahad
- bhūtaṁ nabho-liṅgam aliṅgam īśvaram
- ahaṁ ca tasmai mahatāṁ mahīyase
- śīrṣṇāvanāmaṁ vidadhe ’nukampitaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
etāvat—így; uktvā—beszélt; upararāma—megállt; tat—az; mahat—nagy; bhūtam—csodálatos; nabhaḥ-liṅgam—a hang által megszemélyesített; aliṅgam—szemmel nem látható; īśvaram—a legfelsőbb tekintély; aham—én; ca—is; tasmai—Neki; mahatām—a nagy; mahīyase—a dicsőítettnek; śīrṣṇā—fejjel; avanāmam—hódolat; vidadhe—véghezvitt; anukampitaḥ—Általa kedvelt.
FORDÍTÁS
Ekkor a hangként megszemélyesült, szem számára láthatatlan, ám legcsodálatosabb legfelsőbb tekintély elhallgatott. Hálásan, fejemet lehajtva hódolatomat ajánlottam Neki.
MAGYARÁZAT
Nem jelent különbséget, hogy az Istenség Személyiségét csupán hallani lehetett, látni nem. Az Istenség Személyisége légzésével alkotta meg a négy Védát, s Ő a Védák transzcendentális hangján keresztül látható és valósítható meg. A Bhagavad-gītā szintén az Urat képviselő hang, nincs közöttük különbség. A következtetés az, hogy az Urat a transzcendentális hang állandó zengésével lehet meglátni és meghallani.