HU/SB 1.6.29
29. VERS
- kalpānta idam ādāya
- śayāne ’mbhasy udanvataḥ
- śiśayiṣor anuprāṇaṁ
- viviśe ’ntar ahaṁ vibhoḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kalpa-ante—Brahmā napjának végén; idam—ez; ādāya—együttvéve; śayāne—elment, hogy lefeküdjön; ambhasi—az okozati vízben; udanvataḥ—pusztulás; śiśayiṣoḥ—az Istenség Személyisége (Nārāyaṇa) lefekszik; anuprāṇam—légzés; viviśe—behatolt; antaḥ—belül; aham—én; vibhoḥ—az Úr Brahmānak.
FORDÍTÁS
A korszak végén, amikor az Istenség Személyisége, az Úr Nārāyaṇa lefeküdt a pusztítás vizére, Brahmā kezdett Bele hatolni minden teremtő elemmel együtt, s én is Bele hatoltam légzésén keresztül.
MAGYARÁZAT
Nāradát Brahmā fiaként ismerik, ahogyan az Úr Kṛṣṇát Vasudeva fiaként. Az Istenség Személyisége és felszabadult bhaktái, mint például Nārada, ugyanazon folyamat által jelennek meg az anyagi világban. Mint ahogy azt a Bhagavad-gītā mondja, az Úr születése és cselekedetei mind transzcendentálisak. Ezért tehát a hiteles vélemények szerint az, hogy Nārada Brahmā fiaként született meg, szintén egy transzcendentális kedvtelés. Az ő megjelenése és eltűnése gyakorlatilag egy szinten áll az Úréval. Az Úr és a bhaktái lelki lényként tehát egyszerre egyek és különbözőek, s a transzcendens egyazon kategóriájába tartoznak.