HU/SB 1.7.2
2. VERS
- sūta uvāca
- brahma-nadyāṁ sarasvatyām
- āśramaḥ paścime taṭe
- śamyāprāsa iti prokta
- ṛṣīṇāṁ satra-vardhanaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
sūtaḥ—Śrī Sūta; uvāca—mondta; brahma-nadyām—annak a folyónak a partján, amely közvetlen kapcsolatban áll a Védákkal, a brāhmaṇákkal, a szentekkel és az Úrral; sarasvatyām—Sarasvatī; āśramaḥ—meditálásra szolgáló kunyhó; paścime—nyugaton; taṭe—part; śamyāprāsaḥ—a Śamyāprāsa elnevezésű hely; iti—így; proktaḥ—azt mondják; ṛṣīṇām—a szenteké; satra-vardhanaḥ—ami élettel tölti meg a tetteket.
FORDÍTÁS
Śrī Sūta így szólt: A Védákkal közvetlen kapcsolatban álló Sarasvatī folyó nyugati partján, Śamyāprāsánál áll egy meditálásra szolgáló kunyhó. Ez a hely élettel tölti meg a bölcsek transzcendentális cselekedeteit.
MAGYARÁZAT
A lelki tudás terén a fejlődéshez elengedhetetlen a megfelelő környezet és hely. A Sarasvatī nyugati partja különösen megfelel e célnak, s Vyāsadeva āśramája ott áll, Śamyāprāsánál. Śrīla Vyāsadeva családos volt, lakhelyét mégis āśramának hívták. Az āśrama az a hely, ahol mindig a lelki életet tartják a legfontosabbnak. Nem számít, hogy családos ember otthona-e vagy egy koldusé. A varnāśrama rendszer egésze úgy épül fel, hogy benne az élet minden egyes állomását āśramának hívják, s ez azt jelenti, hogy a lelki kultúra a közös tényező mindenki számára. A brahmacārīk, a gṛhasthák, a vānaprasthák és a sannyāsīk mindannyian az élet ugyanazon misszióját, a Legfelsőbb megvalósítását vallják magukénak, így lelki kultúra tekintetében egyik rend sem fontosabb a másiknál. A különbség a lemondás alapján a külsőségekben van. A mindennapi életben megvalósított lemondásuk miatt a sannyāsīkat becsülik a leginkább.