HU/SB 1.8.29
29. VERS
- na veda kaścid bhagavaṁś cikīrṣitaṁ
- tavehamānasya nṛṇāṁ viḍambanam
- na yasya kaścid dayito ’sti karhicid
- dveṣyaś ca yasmin viṣamā matir nṛṇām
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
na—nem; veda—tud; kaścit—bárki; bhagavan—ó, Uram; cikīrṣitam—kedvtelések; tava—Tiéd; īhamānasya—mint a világi emberek; nṛṇām—a közembereknek; viḍambanam—félrevezet; na—soha; yasya—Övé; kaścit—bárki; dayitaḥ—akire különleges kegyét szórja; asti—ott van; karhicit—bárhol; dveṣyaḥ—akire irigy; ca—és; yasmin—Neki; viṣamā—részrehajlás; matiḥ—felfogás; nṛṇām—az embereké
FORDÍTÁS
Ó, Uram! Senki sem értheti meg megtévesztő, emberinek tűnő, transzcendentális kedvteléseidet. Senkit sem részesítesz különleges kegyedben, és senkire sem vagy irigy. Az emberek csupán gondolják, hogy részrehajló vagy.
MAGYARÁZAT
Az Úr egyenlően osztja a kegyét minden szerencsétlen léleknek. Nincs senki, akire ellenséges érzelemmel gondolna. Az a felfogás, hogy az Istenség Személyisége emberi lény, félrevezető. Kedvtelései csak úgy tűnnek, mintha emberiek lennének, valójában azonban transzcendentálisak, s mentesek az anyagi szennyeződés leghalványabb árnyalatától is. Kétségtelenül úgy ismerik, hogy előnyben részesíti bhaktáit, valójában azonban sosem részrehajló, ahogy a Nap sem az. A Nap sugarait felhasználva néha még a kövek is drágakővé válnak, a vak ember azonban nem látja a napot, pedig elegendő napsugár veszi körül. A sötétség és a fény két ellentétes fogalom, de ez nem jelenti azt, hogy a Nap részrehajló, amikor sugarait szórja. A napsugár mindenki számára megadatott, a befogadók azonban nem rendelkeznek egyforma képességekkel. Az ostobák azt hiszik, hogy az odaadó szolgálat különleges kegyéért hízeleg az Úrnak. Valójában a bhakták, akik az Úr transzcendentális szerető szolgálatában állnak, nem kereskedők. Egy kereskedő bizonyos ellenérték fejében végez szolgálatot valakinek. A tiszta bhakta nem vár semmit cserébe, amikor az Urat szolgálja, ezért az Úr teljes kegyében részesíti. A szenvedők, a nélkülözők, a kíváncsiak és a filozófusok csupán egy időre alakítanak ki kapcsolatot az Úrral, egy bizonyos cél érdekében. Ha céljukat elérték, nincs többé kapcsolatuk Vele. A szenvedő — ha egy kicsit jámbor — szenvedésének enyhítéséért imádkozik Hozzá, amint azonban szenvedésének vége, nem törődik többé azzal, hogy a kapcsolatot fenntartsa. Az Úr kegye elérhető számára, de vonakodik elfogadni. Ez a különbség egy tiszta és egy nem tiszta bhakta között. Azok, akik egészében ellenzik az Úr szolgálatát, szánalmas sötétségben élnek, azok, akik csak szükség esetén kérik az Úr kegyét, csak részlegesen kapják meg azt, azok pedig, akik teljes mértékben az Úr szolgálatában mélyednek el, megkapják az Úr teljes kegyét. Az Úr kegyének elnyerése a befogadótól függ, s nem a minden körülmények között végtelenül kegyes Úr részrehajlóságának tudható be.
Amikor az Úr végtelenül irgalmas energiája révén alászáll ebbe az anyagi világba, emberi lény szerepében jelenik meg, ezért úgy tűnik, hogy előnyben részesíti bhaktáit. Ez azonban nem így van. Az elfogultság e látszólagos megnyilvánulása ellenére egyenlően osztja kegyét. A kurukṣetrai csatában mindenki, aki elesett a harcban az Úr jelenlétében, felszabadult, anélkül, hogy méltó lett volna rá, hiszen ha az Úr előtt hal meg, a távozó lélek megtisztul minden bűn visszahatásától, s ezért helyet kap a transzcendentális birodalomban. Ha valaki kiáll a napra, egészen bizonyos, hogy minden ezzel járó áldásban részesül, mind a hő, mind az ultraibolya sugarak formájában. A végkövetkeztetés tehát az, hogy az Úr sohasem részrehajló, s ha az emberek ezt gondolják Róla, tévednek.