HU/SB 1.8.28
28. VERS
- manye tvāṁ kālam īśānam
- anādi-nidhanaṁ vibhum
- samaṁ carantaṁ sarvatra
- bhūtnāṁ yan mithaḥ kaliḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
manye—úgy tartom; tvām—Téged; kālam—az örök idő; īśānam—a Legfelsőbb Úr; anādi-nidhanam—kezdet és vég nélküli; vibhum—mindent átható; samam—egyformán kegyes; carantam—oszt; sarvatra—mindenhol; bhūtānām—az élőlényeknek; yat mithaḥ—a kapcsolat révén; kaliḥ—viszály.
FORDÍTÁS
Uram, az örök időnek, a legfelsőbb irányítónak, a kezdet és vég nélkülinek, a mindent átható egynek tekintelek! Mindenkire egyformán szórod kegyed, s az élőlények között csupán a társadalmi kapcsolatok miatt van viszály.
MAGYARÁZAT
Kuntīdevī tudta, hogy Kṛṣṇa nem az unokaöccse, s nem is csupán egy közönséges rokona apai ágon. Tökéletesen tisztában volt vele, hogy Ő az elsődleges Úr, aki jelen van mindenki szívében mint Paramātmā, a Felsőlélek. Az Úr Paramātmā formájának egy másik neve kāla, az örök idő. Az örök idő tanúja minden jó és rossz tettünknek, s így ezek eredményeit, visszahatásait Ő rendeli el. Nincs értelme azt állítani, hogy nem tudjuk, miért, mi miatt szenvedünk. Talán megfeledkezünk a bűnös tettről, amiért jelenleg szenvednünk kell, de nem szabad elfelejtenünk, hogy Paramātmā örök társunk, ezért Ő mindent tud — múltat, jelent és jövendőt. Mivel az Úr Kṛṣṇa Paramātmā formája ír elő minden tettet és visszahatást, Ő a legfelső irányító is. Az Ő jóváhagyása nélkül egy fűszál sem mozdulhat meg. Az élőlények annyi szabadságot kapnak, amennyit megérdemelnek, és szenvedésüket az okozza, ha visszaélnek e szabadsággal. Az Úr bhaktái nem élnek vissza szabadságukkal, ezért ők az Úr jó fiai. Mások, akik rossz célra fordítják szabadságukat, az örök kāla elrendeléséből gyötrelmes helyzetbe kerülnek. A kāla boldogságot és nyomorúságot egyaránt ajánl a feltételekhez kötött lelkeknek. Mindezt az örök idő szabja ki rájuk. Ahogyan nem várt szerencsétlenség érhet bennünket, ugyanúgy érhet váratlan öröm is, mert ezeket mind a kāla határozza meg. Ezért tehát az Úrnak senki sem ellensége vagy barátja; mindenkinek saját sorsa szerint jut ki a szenvedésből és a boldogságból. Sorsát az élőlény alakítja társadalmi kapcsolatai folyamán. Ebben a világban mindenki uralkodni akar az anyagi természeten, így mindenki saját sorsának kovácsa, a Legfelsőbb Úr felügyelete alatt. Ő mindent átható, ezért minden tettünket látja, s mivel nincsen sem kezdete, sem vége, örök időnek, kālának is ismerik.