HU/SB 1.8.4
4. VERS
- sāntvayām āsa munibhir
- hata-bandhūñ śucārpitān
- bhūteṣu kālasya gatiṁ
- darśayan na pratikriyām
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
sāntvayām āsa—megnyugodott; munibhiḥ—a jelen lévő munikkal együtt; hata-bandhūn—azok, akik elvesztették barátaikat és rokonaikat; śucārpitān—mind megdöbbentek és megrendültek; bhūteṣu—az élőlényeknek; kālasya—a Mindenható legfelsőbb törvényének; gatim—visszahatásai; darśayan—bemutatott; na—nem; pratikriyām—gyógyír.
FORDÍTÁS
A Mindenható szigorú törvényeiről és az élőlényekre kimért visszahatásaikról beszélve az Úr Śrī Kṛṣṇa és a munik vigasztalni kezdték azokat, akiket nagy megrázkódtatás ért s nagyon megrendültek.
MAGYARÁZAT
A természet szigorú törvényeit, amelyeket az Istenség Legfelsőbb Személyisége rendel el, egyetlen élőlény sem változtathatja meg. Az élőlények örökre a Mindenható Úr alárendeltjei. Az Úr hozza az összes törvényt és rendelkezést, s e törvényeket és rendelkezéseket általában dharmának, azaz vallásnak nevezik. Senki más nem hozhat létre semmilyen vallásos szabályt. A hiteles vallás az, ha tiszteletben tartjuk az Úr rendelkezéseit. Ezekről a Bhagavad-gītā nagyon érthetően ír. Mindenkinek egyedül Őt vagy rendelkezéseit kell követnie, és ez boldoggá teszi majd mind anyagi, mind lelki téren. Amíg az anyagi világban vagyunk, kötelességünk, hogy kövessük az Úr utasításait, és ha az Úr kegyéből kiszabadulunk az anyagi világ karmai közül, akkor felszabadult állapotunkban szintén tudunk transzcendentális szerető szolgálatot végezni Neki. Azon az anyagi szinten, amelyen vagyunk, a lelki látásmód hiányában sem magunkat, sem az Urat nem látjuk. Ha azonban megszabadulunk az anyagi ragaszkodástól, s eredeti, lelki formánkat öltjük fel, akkor láthatjuk magunkat, és szemtől szemben megpillanthatjuk az Urat is. Mukti azt jelenti, hogy miután az ember feladta az anyagi életfelfogást, visszakerül eredeti lelki helyzetébe. Az emberi élet kifejezetten arra szolgál, hogy alkalmassá tegyük magunkat a lelki szabadságra. Sajnos az illuzórikus anyagi energia hatása alatt ezt a néhány évnyi röpke életet örök létünkként fogadjuk el, s országgal, otthonnal, földdel, gyerekekkel, feleséggel, közösséggel, vagyonnal a birtokunkban, amelyek māyā (az illúzió) alkotta valótlan megnyilvánulások, hatalmába kerít bennünket az illúzió. Māyā hatása az is, hogy nem létező birtokunkat védelmezve egymás ellen harcolunk. A lelki tudás művelésével megvalósíthatjuk, hogy semmi közünk sincs ezekhez az anyagi dolgokhoz, s akkor egyszeriben megszabadulunk az anyagi ragaszkodástól. Az anyagi lét kétségeitől nyomban megtisztulhatunk az Úr bhaktáinak társaságában, akiknek segítségével a transzcendentális hang a megzavarodott szív mélyére hatolhat, s akik így valóban megszabadíthatják az embert a bánkódástól és az illúziótól. Ez tehát a megnyugvás elérésének módja azok számára, akiket megrendítettek a szigorú anyagi törvények visszahatásai, melyek a születés, a halál, az öregkor és a betegség — az anyagi lét leküzdhetetlen tényezői — formáiban jelentkeznek. A háború áldozatai, azaz a Kuru család tagjai a halál miatt keseregtek, az Úr azonban a tudást alapul véve megbékítette őket.