HU/SB 1.8.42
42. VERS
- tvayi me ’nanya-viṣayā
- matir madhu-pate ’sakṛt
- ratim udvahatād addhā
- gaṅgevaugham udanvati
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tvayi—Neked; me—enyém; ananya-viṣayā—tiszta; matiḥ—figyelem; madhu-pate—ó, Madhu Ura; asakṛt—folytonosan; ratim—vonzalom; udvahatāt—túlcsordulhat; addhā—közvetlenül; gaṅgā—a Gangesz; iva—mint; ogham—folyik; udanvati—le a tengerig.
FORDÍTÁS
Ó, Madhu Ura! Amint a Gangesz örökké zavartalanul hömpölyög a tenger felé, hadd vonzódjam én is állandóan Hozzád, anélkül hogy bárki másra irányulna figyelmem!
MAGYARÁZAT
Az odaadó szolgálat tökéletességét akkor éri el az ember, amikor minden figyelmét az Úr transzcendentális szerető szolgálatára irányítja. Ha valaki véget vet minden más ragaszkodásnak, az nem azt jelenti, hogy teljesen elutasítja a nemesebb érzéseket, például a mások iránti szeretetet. Ez lehetetlen. Az élőlénynek — bárki legyen is — kell, hogy legyenek ilyen érzései mások iránt, mert ez az élet jele. Az élet jeleit, mint a vágyat, a dühöt, a szerető érzelmeket stb. nem lehet megszüntetni. Csupán ezek tárgyát kell megváltoztatni. A vágyat nem lehet megszüntetni, de az odaadó szolgálatban a vágy átalakul, s azontúl az érzékkielégítés utáni vágy helyett csakis az Úr szolgálatára vágyunk. A család, a társadalom, az ország iránti nem igazi szeretet az érzékkielégítés különféle mozzanataiból áll. Amikor ez a vágy az Úr kielégítése utáni vággyá alakul át, akkor azt odaadó szolgálatnak nevezik.
A Bhagavad-gītāban láthatjuk, hogy Arjuna saját vágyainak eleget téve nem akart harcolni a testvérei és rokonai ellen. Amikor azonban meghallotta az Úr üzenetét, a Śrīmad Bhagavad-gītāt, akkor megváltoztatta elhatározását, s az Urat szolgálta. Tettével az Úr híres bhaktája lett, mert minden szentírás kimondja, hogy Arjuna elérte a lelki tökéletességet azzal, hogy az Urat odaadóan szolgálta baráti kapcsolatukban. A harc, a barátságuk, Arjuna, Kṛṣṇa — mind ugyanúgy ott voltak, ám Arjuna az odaadó szolgálat hatására más emberré vált. Kuntī imái ugyanezekre a cselekedetekben végbemenő kategóriai változásokra utalnak. Śrīmatī Kuntī állhatatosan akarta szolgálni az Urat, s ezért imádkozott. Ez a tiszta odaadás az élet végső célja. Figyelmünk általában mindig valami istentelen vagy az Úr tervén kívül álló dologra irányul. Ha ezt a tervet az Úr szolgálatára változtatjuk, azaz amikor az érzékek az Úr szolgálatával kapcsolatba kerülve megtisztulnak, azt tiszta, vegyítetlen odaadó szolgálatnak hívjuk. Śrīmatī Kuntīdevī ezt a tökéletességet akarta elérni, s ezért imádkozott az Úrhoz.
A Pāṇḍavák és a Vṛṣṇik iránti ragaszkodása odaadó szolgálat, mert az Úr szolgálata és az Úr bhaktáinak szolgálata nem különbözik egymástól. Néha egy bhaktát szolgálni értékesebb, mint Magát az Urat szolgálni. Itt azonban Kuntīdevī a családi kapcsolat miatt ragaszkodott a Pāṇḍavákhoz és a Vṛṣṇikhez. A ragaszkodás ilyen köteléke az anyagi kapcsolatok értelmében māyā, mert a test vagy az elme kapcsolatai a külső energia hatására jönnek létre. A valódi kapcsolatok a lélek és a Legfelsőbb Lélek viszonyában megalapozott kapcsolatok. Amikor Kuntīdevī el akarta vágni családi kötelékeit, akkor a test kapcsolatára gondolt. Az anyagi kötöttség oka a test alapján létrejött kapcsolat, míg a lélekhez fűződő viszony szabadságot eredményez. Lélek és lélek kapcsolatát a Felsőlelken keresztül lehet megalapozni. A sötétben látni azt jelenti, nem látunk semmit. A nap fényénél látni azonban annyit jelent, hogy látjuk a napot és minden mást, amit a sötétben lehetetlen megpillantani. Ez az odaadó szolgálat útja.