HU/SB 10.1.13
13. VERS
- naiṣātiduḥsahā kṣun māṁ
- tyaktodam api bādhate
- pibantaṁ tvan-mukhāmbhoja-
- cyutaṁ hari-kathāmṛtam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
na—nem; eṣā—mindez; ati-duḥsahā—rendkívül nehéz elviselni; kṣut—éhség; mām—nekem; tyakta-udam—még azután is, hogy lemondtam a vízivásról; api—szintén; bādhate—nem akadályoz; pibantam—ivás közben; tvat-mukha-ambhoja-cyutam—lótuszajkaidról áradó; hari-kathā-amṛtam—a Kṛṣṇáról szóló témák nektárját.
FORDÍTÁS
Fogadalmam miatt, melyet a halál küszöbén tettem, lemondtam még arról is, hogy vizet igyak, de mert a Kṛṣṇáról szóló elbeszélések nektárját iszom, amely a te lótuszajkaidról árad, uram, az éhség és a szomjúság, melyet oly nehéz elviselni, nem jelentenek akadályt számomra.
MAGYARÁZAT
Hogy felkészüljön hét nap múlva bekövetkező halálára, Parīkṣit Mahārāja lemondott minden ételről és italról. Emberi lény lévén minden bizonnyal éhes és szomjas volt, ezért lehet, hogy Śukadeva Gosvāmī meg akart állni a Kṛṣṇáról szóló transzcendentális témák elbeszélésében, ám Parīkṣit Mahārāja annak ellenére, hogy böjtölt, nem volt fáradt. „Nem zavar az éhség és a szomjúság, amelyet a böjt okoz — mondta. — Egyszer, amikor szomjas voltam, Śamīka Muni āśramájába mentem, hogy vizet igyak, de a muni nem adott innom. Egy döglött kígyót tekertem ezért a válla köré, s emiatt történt, hogy a brāhmaṇa fiú megátkozott. Most azonban jól vagyok. Az éhség és a szomjúság a legkevésbé sem zavar.” Ez azt mutatja, hogy noha anyagi szinten az éhség és a szomjúság zavarja az embert, lelki szinten nem létezik kimerültség.
Az egész világ lelki szomjúságtól szenved. Minden élőlény Brahman, szellemi lélek: éhsége és szomjúsága csillapításához lelki ételre van szüksége. Sajnos azonban a világ semmit sem tud a kṛṣṇa-kathā nektárjáról. A Kṛṣṇa-tudatú mozgalom ezért nagy adomány a filozófusok, a vakbuzgó vallásos emberek és általában minden ember számára. Kṛṣṇa és a kṛṣṇa-kathā kétségtelenül elbűvölően vonzó. Ezért nevezik az Abszolút Igazságot Kṛṣṇának, a legvonzóbbnak.
Az amṛta szintén fontos szó, amely a holdra utal; az ambuja pedig lótuszt jelent. A kellemes holdfény és a lótusz kellemes illata összefogtak, hogy mindenkinek örömet okozzanak, aki Śukadeva Gosvāmī ajkairól kṛṣṇa-kathāt hall. A Bhāgavatam így ír:
- matir na kṛṣṇe parataḥ svato vā
- mitho ’bhipadyeta gṛha-vratānām
- adānta-gobhir viśatāṁ tamisraṁ
- punaḥ punaś carvita-carvaṇānām
„Megzabolázatlan érzékeiknek köszönhetően a materialista élethez túlságosan ragaszkodó emberek a pokoli lét felé haladnak, és újra meg újra a már megrágottat rágják. Sohasem ébred bennük vonzalom Kṛṣṇa iránt sem mások tanításának hatására, sem a saját erőfeszítéseik eredményeképpen, sem a kettő együtteséből.” (SB 7.5.30) Jelenleg az egész emberi társadalom a megrágottat rágja (punaḥ punaś carvita-carvaṇānām). Az emberek készek rá, hogy a mṛtyu-saṁsāra-vartmani (BG 9.3) útját járják: hogy megszülessenek egy testben, meghaljanak, egy másik testbe kerüljenek, és meghaljanak megint. Ahhoz, hogy véget érjen a születés és halál ismétlődése, a kṛṣṇa-kathāra, a Kṛṣṇa-tudatra elengedhetetlenül szükség van. De ha valaki nem egy olyan megvalósított lélektől hallja, mint Śukadeva Gosvāmī, nem érezheti meg a kṛṣṇa-kathā nektárjának ízét, amely véget vet minden anyagi fáradtságnak, és nem élvezheti a transzcendentális létezés gyönyörteli életét. A Kṛṣṇa-tudatú mozgalommal kapcsolatban valóban láthatjuk, hogy akik megízlelték a kṛṣṇa-kathā nektárját, azok elveszítették minden anyagi vágyukat, míg, akik nem képesek megérteni Kṛṣṇát vagy a kṛṣṇa-kathāt, azok a Kṛṣṇa-tudatú életet „agymosás”-nak, „pszichikai erőszak”-nak tekintik. Miközben a bhaktáknak a lelki boldogság élvezetében van részük, az abhakták csak döbbenten nézik, hogyan feledkezhettek meg a bhakták anyagi vágyaikról.