HU/SB 10.11.3
3. VERS
- ulūkhalaṁ vikarṣantaṁ
- dāmnā baddhaṁ ca bālakam
- kasyedaṁ kuta āścaryam
- utpāta iti kātarāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ulūkhalam—a famozsarat; vikarṣantam—vonszolva; dāmnā—a kötéllel; baddham ca—és a hasánál megkötözött; bālakam—Kṛṣṇa; kasya—akinek; idam—ezt; kutaḥ—honnan; āścaryam—ezek a csodálatos események; utpātaḥ—zavar; iti—így; kātarāḥ—nagyon izgatottak voltak.
FORDÍTÁS
Kṛṣṇa egy kötéllel hozzá volt kötve az ulūkhalához, a mozsárhoz, amit Maga után húzott. De hogyan tudta kidönteni a fákat? Ki tette ezt igazából? Mi volt az egésznek az oka? E megdöbbentő dolgokat végiggondolva a tehénpásztoroknak kétségeik támadtak, és zavarba jöttek.
MAGYARÁZAT
A tehénpásztorok nagyon izgatottak voltak, hiszen a gyermek, Kṛṣṇa a két fa között állt, s ha véletlenül a fák ráestek volna, agyonnyomták volna. Ő azonban úgy állt ott, ahogy volt, s a dolgok mégis megtörténtek. Ki tette hát mindezt? Hogyan történhettek ezek az események ilyen csodálatos módon? Ezektől a gondolatoktól nagyon izgatottak lettek, és zavarba jöttek. Azt gondolták azonban, hogy Kṛṣṇát a véletlen elrendezéséből Isten megmentette, ezért nem esett baja.