HU/SB 10.11.39-40
39-40. VERSEK
- kvacid vādayato veṇuṁ
- kṣepaṇaiḥ kṣipataḥ kvacit
- kvacit pādaiḥ kiṅkiṇībhiḥ
- kvacit kṛtrima-go-vṛṣaiḥ
- vṛṣāyamāṇau nardantau
- yuyudhāte parasparam
- anukṛtya rutair jantūṁś
- ceratuḥ prākṛtau yathā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kvacit—néha; vādayataḥ—fújták; veṇum—a fuvolát; kṣepaṇaiḥ—egy kötélből készült eszközzel, amivel dobni tudtak; kṣipataḥ—köveket dobálva, hogy gyümölcshöz jussanak; kvacit—néha; kvacit pādaiḥ—néha a lábukkal; kiṅkiṇībhiḥ—a bokacsengettyűk hangjával; kvacit—néha; kṛtrima-go-vṛṣaiḥ—tehenet és bikát játszva; vṛṣāyamāṇau—utánozva az állatokat; nardantau—hangosan üvöltve; yuyudhāte—mind a ketten verekedtek; parasparam—egymással; anukṛtya—utánozva; rutaiḥ—zengve; jantūn—az összes állatot; ceratuḥ—vándoroltak; prākṛtau—két közönséges emberi gyermek; yathā—mint.
FORDÍTÁS
Néha fuvolájukon játszottak, néha köteleket és köveket dobáltak, hogy gyümölcsöt szedjenek a fákról, néha csak kövekkel dobálóztak, néha pedig, miközben bokacsengettyűik egyre csilingeltek, bael és āmalakī gyümölcsökkel futballoztak. Néha takarókkal borították be Magukat, hogy utánozzák a teheneket és a bikákat, s hangos üvöltéssel vívtak egymással, máskor meg az állatok hangját utánozták. Így élvezték játékukat, akárcsak két közönséges emberi gyermek.
MAGYARÁZAT
Vṛndāvana teli van pávákkal. Kūjat-kokila-haṁsa-sārasa-gaṇākīrṇe mayūrākule. Vṛndāvana erdejét mindig kakukkok, kacsák, hattyúk, pávák, darvak, majmok, bikák és tehenek népesítik be. Kṛṣṇa és Balarāma ezeknek az állatoknak a hangját utánozták, s a játék nagy örömet okozott Nekik.