HU/SB 10.11.9


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


9. VERS

darśayaṁs tad-vidāṁ loka
ātmano bhṛtya-vaśyatām
vrajasyovāha vai harṣaṁ
bhagavān bāla-ceṣṭitaiḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

darśayan—megmutatva; tat-vidām—azoknak, akik képesek megérteni Kṛṣṇa cselekedeteit; loke—az egész világon; ātmanaḥ—saját Magáé; bhṛtya-vaśyatām—hogy mennyire hajlandó végrehajtani szolgái, bhaktái utasításait; vrajasya—Vrajabhūminak; uvāha—végrehajtotta; vai—valójában; harṣam—örömet; bhagavān—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; bāla-ceṣṭitaiḥ—cselekedeteivel, mint egy gyermek, aki számtalan dolgot igyekszik megtenni.


FORDÍTÁS

A világ tiszta bhaktáinak, akik megértették cselekedeteit, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa megmutatta, mennyire legyőzhetik Őt bhaktái, szolgái, s így gyermekkori tetteivel egyre fokozta a vrajavāsīk boldogságát.


MAGYARÁZAT

Az, hogy Kṛṣṇa gyermekkori cselekedeteket hajtott végre, hogy fokozza bhaktái örömét, egy újabb transzcendentális hangulat volt. Ezeket a tetteit nemcsak Vrajabhūmi lakói számára nyilvánította meg, de másoknak is, akiket külső energiája és gazdagsága ejtett rabul. A belső bhakták, akik egyszerűen csak elmerültek a Kṛṣṇa iránti szeretetben, valamint a külső bhakták, akiket határtalan potenciája bűvölt el, egyaránt megtudták, hogy Kṛṣṇa vágya az, hogy engedelmeskedjen szolgáinak.