HU/SB 10.12.16


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


16. VERS

iti vyavasyājagaraṁ bṛhad vapuḥ
sa yojanāyāma-mahādri-pīvaram
dhṛtvādbhutaṁ vyātta-guhānanaṁ tadā
pathi vyaśeta grasanāśayā khalaḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

iti—így; vyavasya—határozott; ājagaram—óriáskígyó; bṛhat vapuḥ—egy roppant hatalmas test; saḥ—Aghāsura; yojana-āyāma—nyolc mérföldnyi területet elfoglalva; mahā-adri-pīvaram—olyan vastag, mint egy nagy hegy; dhṛtvā—ezt a testet magára öltve; adbhutam—csodálatos; vyātta—kiterjed; guhā-ānanam—szája egy hegy hatalmas barlangjára hasonlított; tadā—akkor; pathi—az úton; vyaśeta—elfoglalta; grasana-āśayā—arra várva, hogy lenyelje az összes tehénpásztorfiút; khalaḥ—a leghitványabb.


FORDÍTÁS

Miután a hitvány Aghāsura erre az elhatározásra jutott, egy hatalmas óriáskígyóvá változott. Olyan vastag volt, mint egy nagy hegy, s hossza nyolc mérföldet tett ki. Miután e csodálatos óriáskígyó testet magára öltötte, száját olyan nagyra tátotta, mint egy hatalmas barlang a hegyekben, s lefeküdt az útra, arra várva, hogy lenyelhesse Kṛṣṇát és társait, a tehénpásztorfiúkat.