HU/SB 10.12.17
17. VERS
- dharādharoṣṭho jaladottaroṣṭho
- dary-ānanānto giri-śṛṅga-daṁṣṭraḥ
- dhvāntāntar-āsyo vitatādhva-jihvaḥ
- paruṣānila-śvāsa-davekṣaṇoṣṇaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
dharā—a föld felszínén; adhara-oṣṭhaḥ—akinek alsó ajka; jalada-uttara-oṣṭhaḥ—akinek felső ajka a felhőket érintette; darī-ānana-antaḥ—aki olyan szélesre nyitotta a száját, mint egy hegy barlangja; giri-śṛṅga—mint egy hegycsúcs; daṁṣṭraḥ—akinek fogai; dhvānta-antaḥ-āsyaḥ—akinek szájában olyan sötét volt, aminél nem lehet sötétebb; vitata-adhva-jihvaḥ—akinek nyelve olyan volt, mint egy széles út; paruṣa-anila-śvāsa—akinek lehelete olyan volt, mint a forró szél; dava-īkṣaṇa-uṣṇaḥ—s akinek pillantása olyan volt, mint a tűz lángjai.
FORDÍTÁS
Alsó ajka a földön nyugodott, a felső pedig a felhőket érte az égen. Szájának belső fala egy hegy hatalmas barlangjának falára hasonlított, a közepe pedig olyan sötét volt, hogy semmi sem lehetett annál sötétebb. Nyelve széles útra hasonlított, lehelete olyan volt, akár a forró szél, szeme pedig lángolt, akár a tűz.