HU/SB 10.12.25
25. VERS
- itthaṁ mitho ’tathyam ataj-jña-bhāṣitaṁ
- śrutvā vicintyety amṛṣā mṛṣāyate
- rakṣo viditvākhila-bhūta-hṛt-sthitaḥ
- svānāṁ niroddhuṁ bhagavān mano dadhe
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ittham—ily módon; mithaḥ—vagy máshogyan; atathyam—valami, ami nem valóságos; a-tat-jña—tudás nélkül; bhāṣitam—miközben beszélgettek; śrutvā—Kṛṣṇa hallgatta őket; vicintya—gondolkodván; iti—így; amṛṣā—valóban, igazán; mṛṣāyate—aki egy nem igazi dologként próbál megjelenni (valójában az állat Aghāsura volt, de csekély tudásuk miatt azt gondolták, hogy egy döglött óriáskígyó); rakṣaḥ—(Kṛṣṇa azonban tudta, hogy) egy démon volt; viditvā—tudva azt; akhila-bhūta-hṛt-sthitaḥ—mivel Ő antaryāmī, jelen van mindenhol, mindenki szívének mélyén; svānām—saját társainak; niroddhum—hogy megakadályozza őket; bhagavān—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; manaḥ dadhe—eldöntötte.
FORDÍTÁS
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Śrī Kṛṣṇa, aki antaryāmīként, Felsőlélekként mindenki szívében jelen van, hallotta, ahogy a fiúk az ál-óriáskígyóról beszélgetnek. Nem tudták, hogy valójában Aghāsurával, egy démonnal állnak szemben, aki óriáskígyóként jelent meg. Kṛṣṇa azonban tisztában volt vele, ezért meg akarta akadályozni, hogy társai besétáljanak a démon szájába.