HU/SB 4.22.39
39. VERS
- yat-pāda-paṅkaja-palāśa-vilāsa-bhaktyā
- karmāśayaṁ grathitam udgrathayanti santaḥ
- tadvan na rikta-matayo yatayo ’pi ruddha-
- sroto-gaṇās tam araṇaṁ bhaja vāsudevam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yat—akié; pāda—láb; paṅkaja—lótusz; palāśa—szirmok vagy lábujjak; vilāsa—élvezet; bhaktyā—odaadó szolgálattal; karma—gyümölcsöző cselekedetek; āśayam—vágy; grathitam—szoros csomó; udgrathayanti—gyökerestől kitép; santaḥ—bhakták; tat—az; vat—mint; na—soha; rikta-matayaḥ—azok, akik nem végeznek odaadó szolgálatot; yatayaḥ—mindig jobban próbálva; api—noha; ruddha—megállított; srotaḥ-gaṇāḥ—az érzéki élvezet hullámai; tam—Neki; araṇam—méltó arra, hogy az oltalmát keressék; bhaja—odaadó szolgálatot végez; vāsudevam—Kṛṣṇának, Vasudeva fiának.
FORDÍTÁS
A bhakták, akik mindig az Úr lótuszlábujjainak szolgálatába merülnek, nagyon könnyen megoldhatják a gyümölcsöző cselekedetekre irányuló vágyak szorosra kötött csomóját. Ez nagyon nehéz dolog, ezért az abhakták, a jñānīk és a yogīk nem képesek erre, annak ellenére, hogy igyekeznek megállítani az érzékkielégítés hullámait. Próbálj ezért elmerülni Kṛṣṇa, Vasudeva fia odaadó szolgálatában!
MAGYARÁZAT
A transzcendentalisták között három csoport van, akik igyekeznek felülkerekedni az anyagi természet kötőerőinek befolyásán: a jñānīk, a yogīk és a bhakták. Mindannyian arra törekszenek, hogy legyőzzék az érzékek hatalmát, amelyet egy folyó szűnni nem akaró hullámaihoz hasonlítanak. A folyó megállás nélkül hömpölyög, és hullámait nagyon nehéz megállítani. Ugyanígy az anyagi élvezetre irányuló vágy hullámai is olyan erősek, hogy a bhakti-yogán kívül semmilyen más módszer nem állíthatja meg őket. Mivel a bhakták transzcendentális odaadó szolgálatot végeznek az Úr lótuszlábának, olyannyira eltölti őket a transzcendentális boldogság, hogy vágyaik az anyagi élvezetre automatikusan megszűnnek. A jñānīk és a yogīk, akik nem ragaszkodnak az Úr lótuszlábához, csupán küzdenek a vágy hullámaival. Ez a vers rikta-matayaḥnak nevezi őket, ami azt jelenti, hogy „nem végeznek odaadó szolgálatot”. Annak ellenére tehát, hogy a jñānīk és a yogīk megpróbálnak megszabadulni az anyagi cselekedetekre irányuló vágyaktól, valójában egyre jobban belemerülnek a hamis filozófiai spekulációba vagy a kimerítő próbálkozásokba, hogy megszüntessék az érzékek tevékenységeit. Korábban már megemlítettük:
- vāsudeve bhagavati
- bhakti-yogaḥ prayojitaḥ
- janayaty āśu vairāgyaṁ
- jñānaṁ ca yad ahaitukam
- (SB 1.2.7)
Ez a vers ugyanazt hangsúlyozza. A bhaja vāsudevam azt jelzi, hogy aki elmerül Kṛṣṇa, Vasudeva fia szerető szolgálatában, az nagyon könnyen megállíthatja a vágyak hullámait. Aki továbbra is azzal próbálkozik, hogy akarattal megállítsa a vágyak hullámait, az nem kétséges, hogy kudarcot vall. Erre hívja fel a figyelmet ez a vers. A gyümölcsöző cselekedetekre irányuló vágyak mélyen gyökereznek, de a vágy fáit gyökerestől ki lehet tépni az odaadó szolgálat segítségével, mert az odaadó szolgálatot magasabb rendű vágyak ösztönzik. Az ember akkor képes lemondani az alacsonyabb rendű vágyakról, amikor magasabb rendű vágyak foglalkoztatják. A vágyakat lehetetlen megszüntetni. Az embernek a Legfelsőbbre kell vágynia ahhoz, hogy ne kerüljön az alacsonyabb rendű vágyak útvesztőjébe. A jñānīk azt a vágyat tartják fenn, hogy eggyé váljanak a Legfelsőbbel, ám az ilyen vágyat szintén kāmának, kéjnek tekinthetjük. A yogīk misztikus hatalomra vágynak, és ez is kāma. A bhakták azonban, mivel nem vágyakoznak semmiféle anyagi élvezetre, megtisztulnak. Nem tesznek természetellenes erőfeszítést a vágy megszüntetésére — a vágy a lelki élvezet forrásává válik az Úr lótuszlábujjának védelme alatt. A Kumārák itt elmondják, hogy az Úr Kṛṣṇa lótuszlába minden öröm végső forrása. Ezért ahelyett, hogy hasztalanul az anyagi élvezetre irányuló vágyak megszüntetésére törekednénk, menedéket kell keresnünk az Úr lótuszlábánál. Amíg valaki képtelen arra, hogy véget vessen az anyagi élvezet utáni vágynak, nem szabadulhat ki az anyagi lét kötöttségéből. Érvelhetnénk azzal, hogy a folyó megállás nélkül folyik, s nem lehet megállítani — ám a folyó hullámai a tenger felé hömpölyögnek. Amikor a dagály elönti a folyót, felülkerekedik annak folyásán. A folyót elárasztja az ár, s a tengerből érkező hullámok erősebbé válnak a folyó hullámainál. Éppen így tesz a bhakta is: intelligenciája segítségével annyi tervet készít arra, hogyan szolgálja az Urat Kṛṣṇa-tudatban, hogy a posványos anyagi vágyakat elárasztja az Úr szolgálatának a vágya. Yāmunācārya is megerősíti, hogy amióta az Úr lótuszlábának szolgálatába merül, mindig újabb és újabb vágyak ébrednek benne az Úr szolgálatára, s így a nemi élet alantas vágya végtelenül jelentéktelenné válik. Yāmunācārya még azt is hozzáteszi, hogy köp az ilyen vágyakra. A Bhagavad-gītā (BG 2.59) szintén megerősíti: paraṁ dṛṣṭvā nivartate. A végkövetkeztetés nem más, mint hogy ha szerető vágyat fejlesztünk ki magunkban az Úr lótuszlábának szolgálatára, megfékezhetjük az összes anyagi vágyat, ami az érzékkielégítésre irányul.