HU/SB 10.12.6
Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada
6. VERS
- yadi dūraṁ gataḥ kṛṣṇo
- vana-śobhekṣaṇāya tam
- ahaṁ pūrvam ahaṁ pūrvam
- iti saṁspṛśya remire
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yadi—ha; dūram—egy távoli helyre; gataḥ—ment; kṛṣṇaḥ—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; vana-śobha—az erdő szépsége; īkṣaṇāya—meglátogatni és élvezni; tam—Kṛṣṇának; aham—én; pūrvam—először; aham—én; pūrvam—először; iti—így; saṁspṛśya—megérintve Őt; remire—élvezték az életet.
FORDÍTÁS
Kṛṣṇa néha egy kicsit messzebbre sétált, hogy az erdő szépségében gyönyörködjön. A fiúk ilyenkor mind szaladtak Utána, s így kiáltoztak: „Én leszek az első, aki utoléri és megérinti Kṛṣṇát! Én fogom először megfogni Őt!” Így telt az életük nagy élvezetben, amint újra meg újra megérintették Kṛṣṇát.