HU/SB 10.13.43
43. VERS
- evam eteṣu bhedeṣu
- ciraṁ dhyātvā sa ātma-bhūḥ
- satyāḥ ke katare neti
- jñātuṁ neṣṭe kathañcana
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
evam—ily módon; eteṣu bhedeṣu—e fiúk között, akik külön-külön léteztek; ciram—hosszú ideig; dhyātvā—miután gondolkodott; saḥ—ő; ātma-bhūḥ—az Úr Brahmā; satyāḥ—valódi; ke—ki; katare—ki; na—nincsenek; iti—így; jñātum—megérteni; na—nem; iṣṭe—képes volt; kathañcana—sehogyan sem.
FORDÍTÁS
Az Úr Brahmā hosszú ideig gondolkodott, s megpróbálta megkülönböztetni a két csoport fiút, akik mind különállóan léteztek. Meg akarta érteni, ki a valódi és ki nem az, de egyáltalán nem járt sikerrel.
MAGYARÁZAT
Brahmā zavarban volt. Azt gondolta: „Az eredeti fiúk és borjak még mindig ott alszanak, ahová vittem őket, de egy másik csoport itt játszik Kṛṣṇával. Hogyan történt ez?” Nem tudta megérteni, mi történhetett. Ki valóságos a fiúk között, és ki nem az? Brahmā nem jutott semmilyen határozott végkövetkeztetésre. Hosszú ideig fontolgatta a dolgot. „Hogyan lehet ugyanabban az időben két csoport borjú és fiú? Az itt lévő fiúkat és borjakat teremtette Kṛṣṇa, vagy azokat, akik ott alszanak? Vagy mindketten Kṛṣṇa teremtményei?” Brahmā számtalan lehetőséget latba véve gondolkodott a kérdésen. „Lehet, hogy miután a barlangba megyek, és látom, hogy a fiúk és a borjak még mindig ott vannak, Kṛṣṇa elmegy, és idehozza őket, hogy amikor ideérek, lássam valamennyiüket, és aztán megint visszaviszi őket ugyanoda?” Brahmā nem tudott rájönni, hogyan lehet két csoport borjú és tehénpásztorfiú, akik a megszólalásig hasonlítanak egymásra. Egyre a fejét törte, de semmit sem értett az egészből.