HU/SB 10.13.42
42. VERS
- ita ete ’tra kutratyā
- man-māyā-mohitetare
- tāvanta eva tatrābdaṁ
- krīḍanto viṣṇunā samam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
itaḥ—ezért; ete—ezek a fiúk a borjaikkal; atra—itt; kutratyāḥ—honnan jöttek; mat-māyā-mohita-itare—különböznek azoktól, akiket illuzórikus energiámmal megtévesztettem; tāvantaḥ—ugyanannyi fiú; eva—valójában; tatra—ott; ā-abdam—egy évig; krīḍantaḥ—játszanak; viṣṇunā samam—Kṛṣṇával együtt.
FORDÍTÁS
Ugyanannyi fiú és borjú játszott Kṛṣṇával egy teljes évig, de mégis különböznek azoktól, akiket misztikus energiám ejtett illúzióba. Kik ők? Honnan jöttek?
MAGYARÁZAT
Noha valamennyien úgy jelentek meg mint borjak, tehenek és tehénpásztorfiúk, mindannyian Viṣṇu voltak. Valójában mind viṣṇu-tattvák, s nem jīva-tattvák voltak. Brahmā elcsodálkozott. „Az eredeti tehénpásztorfiúk és tehenek még mindig ott vannak, ahová tavaly rejtettem őket — gondolta. — Kik azok hát, akik most pontosan úgy élvezik Kṛṣṇa társaságát, mint azelőtt? Honnan jöttek?” Brahmā megdöbbent, hogy misztikus képességét valaki semmibe vette. Anélkül hogy egy ujjal is az eredeti tehenekhez és tehénpásztorfiúkhoz nyúlt volna, akiket Brahmā elrabolt, Kṛṣṇa egy újabb csoport borjút és fiút teremtett, akik mind a viṣṇu-tattva kiterjedései voltak. Ezzel Kṛṣṇa felülmúlta Brahmā misztikus erejét.