HU/SB 10.2.20
20. VERS
- tāṁ vīkṣya kaṁsaḥ prabhayājitāntarāṁ
- virocayantīṁ bhavanaṁ śuci-smitām
- āhaiṣa me prāṇa-haro harir guhāṁ
- dhruvaṁ śrito yan na pureyam īdṛśī
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tām—őt (Devakīt); vīkṣya—miután látta; kaṁsaḥ—bátyja, Kaṁsa; prabhayā—szépségének és hatalmának növekedésével; ajita-antarām—mivel Ajitát, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Viṣṇut hordozta magában; virocayantīm—bevilágítva; bhavanam—az egész házat; śuci-smitām—mosolygó és ragyogó; āha—így szólt magában; eṣaḥ—Ő (a Legfelsőbb Személy); me—enyém; prāṇa-haraḥ—aki meg fog ölni engem; hariḥ—az Úr Viṣṇu; guhām—Devakī méhében; dhruvam—bizonyára; śritaḥ—menedéket keresett; yat—mert; na—nem volt; purā—korábban; iyam—Devakī; īdṛśī—ilyen.
FORDÍTÁS
Devakī az Istenség Legfelsőbb Személyiségét hordta méhében, ezért mindent beragyogott ott, ahol bezárva élt. Amikor Kaṁsa látta, mennyire boldog, tiszta és mosolygó, azt gondolta magában: „Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Viṣṇu fog megölni, aki most benne van. Devakī még sohasem látszott ilyen sugárzónak és boldognak.”
MAGYARÁZAT
Az Úr így szól a Bhagavad-gītāban (BG 4.7):
- yadā yadā hi dharmasya
- glānir bhavati bhārata
- abhyutthānam adharmasya
- tadātmānaṁ sṛjāmy aham
„Ó, Bharata leszármazottja! Bárhol legyen a vallás gyakorlása hanyatlóban, s kerüljön fölényes túlsúlyba a vallástalanság, alászállok Én Magam.” Jelenleg, ebben a korszakban az emberek túlságosan eltérnek kötelességeik végzésétől. Az emberi élet célja Isten megvalósítása, sajnos azonban a materialista civilizáció csupán a test érzékeire fekteti a hangsúlyt, s nem érti meg, hogy a testben ott az életerő. A Bhagavad-gītā egyértelműen kijelenti (dehino ’smin yathā dehe), hogy a testen belül ott a test tulajdonosa, az élő erő, amely fontosabb a testnél. Ám az emberi társadalom olyan mélyre süllyedt, hogy az emberek ahelyett, hogy megértenék a testben lévő életerőt, a külsődleges dolgokkal foglalkoznak. Ez eltérés az emberi kötelességektől. Kṛṣṇa éppen ezért megszületett, azaz menedéket keresett a Kṛṣṇa-tudatú mozgalom méhében, így aztán a Kaṁsához hasonló emberek nagyon félnek, s mindent megpróbálnak, hogy gátat vessenek ennek a mozgalomnak, különösen a nyugati országokban. Egy politikus megjegyezte, hogy a Kṛṣṇa-tudatú mozgalom úgy terjed, mint egy járvány, és ha nem állítják meg azonnal, előfordulhat, hogy tíz év múlva magához ragadja a kormányhatalmat. A Kṛṣṇa-tudatú mozgalom valóban rendelkezik ilyen erővel. A szaktekintélyek kijelentik (Cc. Ādi 17.22): kali-kāle nāma-rūpe kṛṣṇa-avatāra, ebben a korban Kṛṣṇa a Hare Kṛṣṇa mahā-mantrában jelent meg. A Kṛṣṇa-tudatú mozgalom futótűzként terjed az egész világon, és a jövőben sem fog megállni. Az olyan emberek, mint Kaṁsa, nagyon rettegnek a mozgalom fejlődésétől és attól, hogy a fiatalabb generáció elfogadja, de ahogyan Kaṁsa nem tudta megölni Kṛṣṇát, a Kaṁsával egyívású emberek sem képesek útját állni a Kṛṣṇa-tudatú mozgalomnak. A mozgalom egyre inkább növekedni fog, feltéve, hogy a mozgalom vezetői a szabályozó elvek követésével és a Hare Kṛṣṇa mantra rendszeres éneklésével kapcsolatos elsődleges tettek végrehajtásával szilárdan Kṛṣṇa-tudatosak maradnak.