HU/SB 10.2.29


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


29. VERS

bibharṣi rūpāṇy avabodha ātmā
kṣemāya lokasya carācarasya
sattvopapannāni sukhāvahāni
satām abhadrāṇi muhuḥ khalānām


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

bibharṣi—elfogadsz; rūpāṇi—különböző formákat, mint Matsya, Kūrma, Varāha, Rāma és Nṛsiṁha; avabodhaḥ ātmā—annak ellenére, hogy különböző inkarnációid vannak, a tudással teli Legfelsőbb maradsz; kṣemāya—mindenki, s különösen a bhakták érdekében; lokasya—minden élőlénynek; cara-acarasya—mozgó és mozdulatlan; sattva-upapannāni—minden ilyen inkarnáció transzcendentális (śuddha-sattva); sukha-avahāni—transzcendentális boldogsággal teli; satām—a bhaktáké; abhadrāṇi—minden kedvezőtlen dolog vagy megsemmisülés; muhuḥ—újra és újra; khalānām—az abhaktáké.


FORDÍTÁS

„Ó, Urunk! Mindig teljes tudás birtokában vagy, s hogy minden élőlényt a legnagyobb szerencsével áldj meg, különböző inkarnációkban jelensz meg, amelyek mind transzcendentálisan az anyagi teremtés fölött állnak. Amikor megjelensz ezekben az inkarnációkban, örömet okozol a jámbor és vallásos bhaktáknak, az abhakták számára azonban a megsemmisítő vagy.”


MAGYARÁZAT

Ez a vers elmagyarázza, miért jelenik meg az Istenség Legfelsőbb Személyisége újra meg újra inkarnációként. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége inkarnációinak más és más a feladatuk, de fő céljuk a paritrāṇāya sādhūnāṁ vināśāya ca duṣkṛtām: megvédeni a bhaktákat és megsemmisíteni a bűnösöket. Ám annak ellenére, hogy a duṣkṛtīk, a bűnösök elpusztulnak, ez végső soron jó nekik.