HU/SB 10.2.34


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


34. VERS

sattvaṁ viśuddhaṁ śrayate bhavān sthitau
śarīriṇāṁ śreya-upāyanaṁ vapuḥ
veda-kriyā-yoga-tapaḥ-samādhibhis
tavārhaṇaṁ yena janaḥ samīhate


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

sattvam—lét; viśuddham—transzcendentális, túl az anyagi természet három kötőerején; śrayate—elfogadja; bhavān—Te, Urunk; sthitau—az anyagi világ fenntartása során; śarīriṇām—minden élőlénynek; śreyaḥ—a legfőbb áldásnak; upāyanam—az érdekében; vapuḥ—transzcendentális forma vagy test; veda-kriyā—a Védák útmutatása szerinti rituális szertartásokkal; yoga—az odaadás gyakorlásával; tapaḥ—lemondásokkal; samādhibhiḥ—azáltal, hogy elmerül a transzcendentális létben; tava—Tiéd; arhaṇam—imádat; yena—e tettek által; janaḥ—emberi társadalom; samīhate—felajánlja (elkötelezettségét Irántad).


FORDÍTÁS

Ó, Urunk! A fenntartás során számos inkarnációt megnyilvánítasz, amelyek mind transzcendentális, a természet anyagi kötőerőin túli testtel rendelkeznek. Amikor ily módon megjelensz, megtanítod az élőlényeket az olyan védikus tevékenységek végzésére, mint a rituális szertartások, a misztikus yoga, a lemondások, a vezeklések és végül a samādhi, az eksztatikus elmélyedés a Rólad szóló gondolatokban, s ezáltal minden szerencsével megáldod őket. Ekképp imádnak Téged a védikus elvek alapján.


MAGYARÁZAT

A Bhagavad-gītā (BG 18.3) kijelenti: yajña-dāna-tapaḥ-karma na tyājyam, a védikus rituális szertartásokat, az adományozást, a lemondást és a hasonló előírt kötelességeket sohasem szabad abbahagyni. Yajño dānaṁ tapaś caiva pāvanāni manīṣiṇām (BG 18.5 ): még annak is követnie kell a Védák elveit, aki nagyon fejlett a lelki megvalósításban. Még a legalacsonyabb szinten állóknak, a karmīknak is tanácsos az Úrért dolgozniuk.

yajñārthāt karmaṇo ’nyatra
loko ’yaṁ karma-bandhanaḥ

„Az ember végezze úgy munkáját, hogy az áldozat legyen Viṣṇunak, másképp tettei az anyagi világhoz kötözik.” (BG 3.9) A yajñārthāt karmaṇaḥ szavak arra utalnak, hogy a különböző kötelességek végrehajtása közben az embernek emlékeznie kell arra, hogy ezeknek a kötelességeknek azért kell eleget tennie, hogy elégedetté tegye a Legfelsőbb Urat (sva-karmaṇā tam abhyarcya). A védikus elvek szerint az emberi társadalmat csoportokra kell osztani (cātur-varṇyaṁ mayā sṛṣṭam). Kell, hogy legyenek brāhmaṇák, kṣatriyák, vaiśyák és śūdrák, és mindenkinek meg kell tanulnia, hogyan imádja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét (tam abhyarcya). Ez a valódi emberi társadalom, s e rendszer nélkül megmaradunk állati társadalomnak.

Az emberi társadalom napjainkban végzett tevékenységét a Śrīmad-Bhāgavatam go-khara tetteknek nevezi, tehenek és szamarak tetteinek (sa eva go-kharaḥ). Mindenki a társadalmat, a barátságot és a szeretetet magában foglaló testi létfelfogásban cselekszik, hogy javítson az anyagi és politikai körülményeken, így aztán minden tevékenységet tudatlanságban hajtanak végre. A Legfelsőbb Személy ezért eljön, hogy megtanítsa nekünk, hogyan kell a védikus elvek szerint cselekedni. Ebben a Kali-korszakban az Istenség Legfelsőbb Személyisége Śrī Caitanya Mahāprabhuként jelent meg, és azt tanította, hogy ebben a korban nem lehet a védikus cselekedeteket rendszeresen végezni, mert az emberek nagyon bűnösek. A következőket javasolta a śāstrából:

harer nāma harer nāma
harer nāmaiva kevalam
kalau nāsty eva nāsty eva
nāsty eva gatir anyathā

„A nézeteltérések és a képmutatás e korszakában az Úr szent nevének éneklése az egyetlen lehetőség a felszabadulásra. Nincs más út, nincs más út, nincs más út.” A Kṛṣṇa-tudatú mozgalom ezért szerte a világon arra tanítja az embereket, hogy énekeljék a Hare Kṛṣṇa mantrát, s ez eddig még mindenhol és mindig hatásosnak bizonyult. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége megjelenik, hogy megtanítsa nekünk a védikus elveket, amelyeknek az a célja, hogy megértsük Őt (vedaiś ca sarvair aham eva vedyaḥ). Mindig tudnunk kell, hogy amikor Kṛṣṇa és az Úr Caitanya megjelentek, śuddha-sattva testben jelentek meg. Nem szabad Kṛṣṇa vagy Caitanya Mahāprabhu testét olyan anyagi testnek tekinteni, mint a miénk, hiszen Kṛṣṇa és Caitanya Mahāprabhu úgy jelentek meg, ahogyan arra az egész emberi társadalom érdekében szükség volt. Az Úr indokolatlan kegyéből megjelenik a különböző korokban eredeti śuddha-sattva transzcendentális testében, hogy az emberi társadalmat a lelki szintre emelje, amely valóban a hasznukra válna. Sajnálatos módon napjaink politikusai és más vezetői az élet testi kényelmeit hangsúlyozzák (yasyātma-buddhiḥ kuṇape tri-dhātuke), és figyelmüket a legváltozatosabb szóvirágokkal leírt számtalan „izmus” tevékenységeire összpontosítják. Az efféle tettek lényegében az állatok tevékenységének felelnek meg (sa eva go-kharaḥ). A Bhagavad-gītāból, amely mindent elmond, amit az emberi lénynek meg kell értenie, meg kell tanulnunk, hogyan cselekedjünk. Ily módon még ebben a Kali-korban is boldogok lehetünk.