HU/SB 10.6.1
1. VERS
- śrī-śuka uvāca
- nandaḥ pathi vacaḥ śaurer
- na mṛṣeti vicintayan
- hariṁ jagāma śaraṇam
- utpātāgama-śaṅkitaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-śukaḥ uvāca—Śrī Śukadeva Gosvāmī mondta; nandaḥ—Nanda Mahārāja; pathi—úton hazafelé; vacaḥ—a szavai; śaureḥ—Vasudevának; na—nem; mṛṣā—cél vagy ok nélkül; iti—így; vicintayan—miközben a kisfiára, Kṛṣṇára váró szerencsétlenségre gondolt; harim—a Legfelsőbb Úrnak, az irányítónak; jagāma—keresett; śaraṇam—menedéket; utpāta—háborgatásokat; āgama—várva; śaṅkitaḥ—így félve.
FORDÍTÁS
Śukadeva Gosvāmī folytatta: Kedves királyom! Nanda Mahārāja hazafelé tartott, s közben arra gondolt, hogy amit Vasudeva mondott, nem lehet valótlan vagy hiábavaló. Minden bizonnyal veszély fenyegeti Gokulát. Ahogy Nanda Mahārāja a gyönyörű fiára, Kṛṣṇára váró veszedelemre gondolt, félelem töltötte el, s a legfelsőbb irányító lótuszlábánál keresett menedéket.
MAGYARÁZAT
Ha veszély fenyegeti, a tiszta bhakta mindig az Istenség Legfelsőbb Személyisége védelmére és oltalmára gondol. Ezt tanácsolja a Bhagavad-gītā (BG 9.33) is: anityam asukhaṁ lokam imaṁ prāpya bhajasva mām. Ebben az anyagi világban minden lépésnél veszély fenyeget bennünket (padaṁ padaṁ yad vipadām (SB 10.14.58)). Éppen ezért egy bhakta nem tesz semmi mást, mint hogy minden lépésnél az Úrnál keres menedéket.