HU/SB 10.6.9
9. VERS
- tāṁ tīkṣṇa-cittām ativāma-ceṣṭitāṁ
- vīkṣyāntarā koṣa-paricchadāsivat
- vara-striyaṁ tat-prabhayā ca dharṣite
- nirīkṣyamāṇe jananī hy atiṣṭhatām
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tām—ő (Pūtanā rākṣasī); tīkṣṇa-cittām—szíve nagyon kegyetlen volt, hogy megölje a gyermeket; ati-vāma-ceṣṭitām—noha igyekezett jobban bánni a gyermekkel, mint egy anya; vīkṣya antarā—meglátván őt a szobában; koṣa-paricchada-asi-vat—mint egy éles kard egy puha hüvelyben; vara-striyam—a gyönyörű hölgy; tat-prabhayā—hatásától; ca—szintén; dharṣite—elárasztva; nirīkṣyamāṇe—látták; jananī—a két anya; hi—valójában; atiṣṭhatām—csöndben maradtak, nem tiltakoztak.
FORDÍTÁS
Pūtanā rākṣasī szíve kegyetlen és könyörtelen volt, de szerető anyának látszott. Olyan volt, akár egy éles kard egy puha hüvelyben. Noha Yaśodā és Rohiṇī látták őt a szobában, szépségétől elbűvölve nem állították meg, hanem csöndben maradtak, mert úgy bánt a gyermekkel, mint egy anya.
MAGYARÁZAT
Pūtanā egy idegen volt, s bár a kegyetlen halált személyesítette meg — hiszen szívében eltökélte, hogy megöli a gyermeket —, az anyákat olyannyira elbűvölte a szépsége, hogy amikor egyenesen a gyermekhez ment, s az ölébe vette, hogy megszoptassa, nem tiltakoztak. A szép nők néha veszélyesek, mert testi szépségüktől elbűvölve (māyā-mohita) senki sem képes megérteni, hogy mi jár a fejükben. Azokat, akiket a külső energia szépsége rabul ejt, māyā-mohitának nevezik. Mohitaṁ nābhijānāti mām ebhyaḥ param avyayam (BG 7.13). Na te viduḥ svārtha-gatiṁ hi viṣṇuṁ durāśayā ye bahir-artha-māninaḥ (SB 7.5.31). Jelen esetben a két anya, Rohiṇī és Yaśodā természetesen nem voltak māyā-mohiták, azaz nem bájolta el őket a külső energia, de hogy az Úr kedvtelései kibontakozhassanak, yogamāyā elbűvölte őket. Az ilyen māyā-mohát yogamāyā működése hozza létre.