HU/SB 10.9.1-2
1-2. VERSEK
- śrī-śuka uvāca
- ekadā gṛha-dāsīṣu
- yaśodā nanda-gehinī
- karmāntara-niyuktāsu
- nirmamantha svayaṁ dadhi
- yāni yānīha gītāni
- tad-bāla-caritāni ca
- dadhi-nirmanthane kāle
- smarantī tāny agāyata
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-śukaḥ uvāca—Śrī Śukadeva Gosvāmī mondta; ekadā—egy napon; gṛha-dāsīṣu—amikor a ház szolgálólányai mind mást csináltak; yaśodā—Yaśodā anya; nanda-gehinī—Nanda Mahārāja felesége; karma-antara—más házimunkával; niyuktāsu—foglalatoskodva; nirmamantha—köpülte; svayam—személyesen; dadhi—a joghurtot; yāni—minden ilyen; yāni—ilyen; iha—ezzel kapcsolatban; gītāni—dalok; tat-bāla-caritāni—amelyek saját gyermekének cselekedeteiről szóltak; ca—és; dadhi-nirmanthane—a joghurt köpülése közben; kāle—akkor; smarantī—emlékezve; tāni—mindegyikre (dalok formájában); agāyata—énekelt.
FORDÍTÁS
Śrī Śukadeva Gosvāmī folytatta: Egy napon, amikor Yaśodā anya látta, hogy minden szolgálólány más ház körüli teendőkkel foglalatoskodik, ő maga kezdte el köpülni a joghurtot. Köpülés közben Kṛṣṇa gyermekkori cselekedeteire emlékezett. Dalokat költött róluk, s nagy élvezettel énekelt magában e kedvtelésekről.
MAGYARÁZAT
Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura Śrīla Sanātana Gosvāmī Vaiṣṇava-toṣaṇīját idézve azt mondja, hogy ez az eset, amikor Kṛṣṇa eltörte a joghurtos edényt, és Yaśodā anya megkötözte Őt, Dipavali napján, Dīpa-mālikā idején történt. Indiában ezt az ünnepet a mai napig nagy pompával, tűzijátékkal és lámpásokkal ünneplik Kārtika hónapban, különösen Bombayban. Tudnunk kell, hogy Nanda Mahārāja tehenei közül Yaśodā anya néhány tehene csak olyan ízletes füvet evett, ami automatikusan megízesítette a tejet. Yaśodā anya ezeknek a teheneknek a tejét akarta összegyűjteni, és ő maga akart belőle joghurtot készíteni és vajat köpülni, mert azt gondolta, hogy ez a gyerek, Kṛṣṇa a szomszédos gopák és gopīk házába megy, hogy vajat lopjon, mert nem szereti az olyan tejet meg joghurtot, amit a megszokott módon készítettek.
A vaj köpülése közben Yaśodā anya Kṛṣṇa gyermekkori cselekedeteiről énekelt. Hajdanán szokás volt, hogy ha valaki állandóan emlékezni akart valamire, költeményt írt belőle, vagy egy hivatásos költőt bízott meg ugyanezzel. Láthatjuk, hogy Yaśodā anya soha nem akarta elfelejteni Kṛṣṇa cselekedeteit. Így aztán megénekelte Kṛṣṇa összes gyermekkori kedvtelését, például Pūtanā, Aghāsura, Śakaṭāsura és Tṛṇāvarta megölését, és vajköpülés közben ezekről énekelt verses formában. Így kell tenniük azoknak, akik huszonnégy órán át Kṛṣṇa-tudatban akarnak maradni. Ez az eset megmutatja, milyen Kṛṣṇa-tudatú volt Yaśodā anya. Ahhoz, hogy Kṛṣṇa-tudatban maradjunk, az ilyen személyiségeket kell követnünk.