HU/SB 2.1.1
1. VERS
- śrī-śuka uvāca
- varīyān eṣa te praśnaḥ
- kṛto loka-hitaṁ nṛpa
- ātmavit-sammataḥ puṁsāṁ
- śrotavyādiṣu yaḥ paraḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-śukaḥ uvāca — Śrī Śukadeva Gosvāmī mondta; varīyān — dicsőséges; eṣaḥ — ez; te — tiéd; praśnaḥ — kérdés; kṛtaḥ — általad feltett; lokahitam — minden embernek hasznára válik; nṛpa — ó, király; ātmavit — transzcendentalista; sammataḥ — bizonyított; puṁsām — minden embernek; śrotavya-ādiṣu — a hallgatás minden formájában; yaḥ — ami; paraḥ — a legfelsőbb.
FORDÍTÁS
Śrī Śukadeva Gosvāmī így szólt: Kedves királyom! Kérdésed dicső, mert minden ember számára rendkívül áldásos. A válasz rá az, amit a legfontosabb hallani, s ezt minden transzcendentalista megerősíti.
MAGYARÁZAT
Már maga a kérdés is olyan szép, hogy a legméltóbb arra, hogy meghallgassuk. Pusztán ilyen kérdéseket feltéve és a válaszokat meghallgatva az ember elérheti az élet legtökéletesebb szintjét. Az Úr Kṛṣṇa az eredeti Legfelsőbb Személy, ezért minden Vele kapcsolatos kérdés eredeti és tökéletes. Az Úr Śrī Caitanya Mahāprabhu kijelentette, hogy az élet tökéletessége az, ha Kṛṣṇa transzcendentális szerető szolgálatát végezhetjük. Mivel a Kṛṣṇával kapcsolatos kérdések és válaszok az embert e transzcendentális helyzetbe emelik, Parīkṣit Mahārāja kérdései a Kṛṣṇa-filozófiáról rendkívül dicsőségesek. Parīkṣit Mahārāja teljesen Kṛṣṇába akarta meríteni elméjét. Ez az elmélyülés már azzal elérhetővé válik, hogy Kṛṣṇa rendkívüli tetteiről hall az ember. A Bhagavad-gītāban az áll, hogy pusztán azáltal, hogy megértjük az Úr Kṛṣṇa megjelenésének, eltávozásának és cselekedeteinek transzcendentális természetét, azonnal hazatérhetünk, vissza Istenhez, és soha többé nem kerülünk újra az anyagi lét e nyomorúságos helyzetébe. Éppen ezért nagyon áldásos, ha mindig Kṛṣṇáról hallunk. Parīkṣit Mahārāja arra kérte Śukadeva Gosvāmīt, beszéljen neki Kṛṣṇa cselekedeteiről, hogy elméje Kṛṣṇába merülhessen. Kṛṣṇa cselekedetei nem különböznek Magától Kṛṣṇától. Amíg Kṛṣṇa transzcendentális cselekedeteit hallgatjuk, távol maradunk a feltételekhez kötött anyagi léttől. Az Úr Kṛṣṇáról szóló elbeszélések olyan áldásosak, hogy a beszélőt, a hallgatót és a kérdezőt egyaránt megtisztítják. A Gangesz vizéhez hasonlítják ezeket, amely az Úr Kṛṣṇa lábujjánál ered. Bármerre folyik a Gangesz vize, megtisztítja a földet, és megtisztítja azt is, aki megfürdik benne. Éppen így a kṛṣṇa-kathāk, a Kṛṣṇáról szóló elbeszélések is olyan tiszták, hogy bárhol hangzanak fel, megtisztul tőlük a hely, megtisztulnak azok, akik hallgatják, s megtisztul a kérdező, a beszélő és mindenki más is.