HU/SB 2.1.11
11. VERS
- etan nirvidyamānānām
- icchatām akuto-bhayam
- yogināṁ nṛpa nirṇītaṁ
- harer nāmānukīrtanam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
etat—van; nirvidyamānānām—azoknak, akik teljesen mentesek minden anyagi vágytól; icchatām—azoknak, akik mindenféle anyagi élvezetre vágynak; akutaḥ-bhayam—minden kétségtől és félelemtől mentesen; yoginām—mindenkinek, aki önmagában elégedett; nṛpa—ó, király; nirṇītam—eldöntött igazság; hareḥ—az Úrnak, Śrī Kṛṣṇának; nāma—a szent név; anu—valaki után, mindig; kīrtanam—énekelni.
FORDÍTÁS
Ó, király! A kiváló szaktekintélyek nyomában járva az Úr szent nevének állandó éneklése a kétségek és félelem nélküli út, mely a siker felé vezet mindenkit: azokat, akik mentesek minden anyagi vágytól, azokat, akik anyagi élvezetre vágynak, és azokat, akik transzcendentális tudásukból adódóan önmagukban elégedettek.
MAGYARÁZAT
Az előző vers alátámasztja, milyen nagy szükség van arra, hogy eljussunk arra a szintre, amelyen ragaszkodni kezdünk Mukundához. Azok között, akik arra vágynak, hogy sikert érjenek el különféle tevékenységeikben, sokféle típus létezik. Materialistáknak általában azokat az embereket nevezzük, akik csak arra vágynak, hogy teljességében élvezzék az anyagi érzékkielégítést. Utánuk következnek a transzcendentalisták, akik tökéletes tudásra tettek szert az anyagi élvezet természetét illetően, így közönyösek az efféle illuzórikus életforma iránt, s az önmegvalósítást elérve többé-kevésbé elégedettek önmagukban. Fölöttük állnak az Úr bhaktái, akik nem akarják az anyagi világot élvezni, és kikerülni sem vágynak belőle. Ők egyedül az Úr Śrī Kṛṣṇát akarják elégedetté tenni. Más szóval tehát az Úr bhaktái nem akarnak semmit sem csupán személyes érdekből tenni. Ha az Úr arra vágyik, a bhakta elfogadhat minden anyagi lehetőséget, ha pedig az Úr nem akarja, a bhakta képes lemondani minden kínálkozó lehetőségről, még a felszabadulásról is. Ők nem önmagukban elégedettek, mert csak az Urat akarják elégedettnek látni. Ebben a versben Śrī Śukadeva Gosvāmī az Úr szent nevének transzcendentális éneklését javasolja. Az Úr szent nevének sértések nélküli éneklése és hallgatása által az ember megismerheti az Úr transzcendentális formáját, azután tulajdonságait, később pedig kedvteléseinek lelki természetét. E vers elmondja, hogy állandóan énekelnünk kell az Úr szent nevét, miután hallottuk a hiteles szaktekintélyektől. Ez azt jelenti, hogy a hiteles források meghallgatása az első lényeges dolog. A szent név hallása az embert fokozatosan arra a szintre emeli, ahol az Úr formájáról, tulajdonságairól, kedvteléseiről — stb. — hall, s így lassanként rendkívül erős vágy fejlődik ki benne, hogy dicsőítse az Urat. Ez a folyamat nemcsak az odaadó szolgálat sikeres végzése érdekében javasolt: azok számára is ajánlatos, akiknek anyagi ragaszkodásaik vannak. Śrī Śukadeva Gosvāmī szerint ez a módszer vezet a legbiztosabban a sikerhez, s ezt nemcsak ő, de minden előző ācārya is megerősíti. Éppen ezért nincs szükség további bizonyítékokra. Ezt az utat nemcsak az elméleti siker különböző területein haladóknak javasolják, hanem azoknak is, akik a gyümölcsöző munka terén, filozófusként vagy az Úr bhaktájaként már sikert értek el.
Śrīla Jīva Gosvāmī azt tanítja, hogy az Úr szent nevét hangosan és sértések nélkül kell énekelnünk, ahogyan a Padma Purāṇa javasolja. Az ember megtisztulhat minden bűntől, ha meghódol az Úrnak. Megszabadulhat minden sértéstől, amelyet az Úr lótuszlábai ellen elkövetett, ha menedéket keres szent nevénél. Ám ha az Úr szent nevének lábát sérti meg, menthetetlen. A Padma Purāṇa tíz ilyen sértést említ.
- Az első sértés a nagy bhakták gyalázása, akik az Úr dicsőségét hirdetik.
- A második sértés az, ha az Úr szent nevét világi szemmel nézi valaki. Az Úr a tulajdonosa minden univerzumnak, ezért a különféle helyeken más és más neveken ismerhetik Őt, de ez semmiképpen sem csökkenti teljességét. A Legfelsőbb Úr mindegyik elnevezése egyformán szent, mert mindegyikkel az Urat illetik. Ezek a szent nevek ugyanolyan hatalmasak, mint az Úr, és ezért bárki, bárhol a teremtésben korlátozás nélkül énekelheti az Úr nevét és dicsőítheti Őt azon a néven, amelyet ott megértenek. Az Úr minden neve áldásos, és nem szabad különbséget tennünk közöttük, mintha anyagiak lennének.
- A harmadik sértés az, ha valaki figyelmen kívül hagyja a hiteles ācāryák vagy lelki tanítómesterek utasításait.
- A negyedik sértés a szentírások vagy a védikus tudomány gyalázása.
- Az ötödik sértést akkor követi el valaki, ha az Úr szent nevét világi szemlélet alapján határozza meg. Az Úr szent neve azonos Magával az Úrral, és így megérthetjük, hogy szent neve nem különbözik Tőle.
- A hatodik sértés a szent névhez kitalált magyarázatot fűzni. Az Úr nem a képzelet szüleménye, és szent neve sem az. Vannak csekély tudású emberek, akik úgy vélik, az Urat csupán imádója találja ki, ezért azt gondolják, hogy szent neve is képzeletbeli. Aki ekképpen énekli az Úr szent nevét, nem érheti el a kívánt sikert a szent név éneklésében.
- A hetedik sértés az, ha valaki szándékosan bűnöket követ el, a szent név erejére támaszkodva. Az írások azt mondják, minden bűnös tett visszahatásától megszabadulhatunk csupán az Úr szent nevének éneklésével. Aki visszaél ezzel a transzcendentális módszerrel, és bűnöket követ el abban a reményben, hogy a bűnök visszahatásait semlegesítheti az Úr szent nevének éneklésével, a legnagyobb sértést követi el a szent név lábai ellen. Egy ilyen sértés elkövetője egyetlen ajánlott folyamattal sem tisztulhat meg. Lehet, hogy valaki bűnös volt azelőtt, hogy énekelni kezdte az Úr szent nevét, de miután menedékre talált az Úr szent nevénél és védelmet kapott tőle, szigorúan tartózkodnia kell attól, hogy bűnös tetteket kövessen el abban a reményben, hogy a szent név éneklésének folyamata majd megvédelmezi.
- A nyolcadik sértés az, ha valaki az Úr szent nevét és annak éneklését egyenrangúnak tekinti valamilyen anyagi áldással járó cselekedettel. Számtalan jó tett van, amely anyagi jóléthez vezet, de a szent név éneklése nem csupán egy áldással járó vallásos rítus. Annak ellenére, hogy a szent név éneklése kétségtelenül vallásos rítus, sohasem szabad ilyen céllal alkalmazni. Mivel a szent név és az Úr egy és ugyanaz, nem szabad a szent névvel az embereket szolgálnunk. Az alapelv az, hogy a Legfelsőbb Úr a legfelsőbb élvező. Ő senkinek sem a szolgája vagy utasításainak végrehajtója. Mivel szent neve azonos Vele, azt sem szabad saját szolgálatunkra használni.
- A kilencedik sértés a szent név transzcendentális természetéről tanítani azokat, akiket nem érdekel az Úr szent nevének éneklése. Ha olyasvalakit tanítunk, aki kelletlenül hallgat bennünket, azt a szent név lábainál elkövetett sértésnek kell tekinteni.
- A tizedik sértés az, ha valakit nem érdekel az Úr szent neve még azután sem, hogy hallott transzcendentális természetéről.
Az Úr szent neve éneklésének hatását az éneklő úgy érzékeli, hogy megszabadul a hamis én felfogásától. A hamis egoizmus abban nyilvánul meg, hogy magunkat a világ élvezőjének gondoljuk, és azt hisszük, hogy a világon minden kizárólag a mi élvezetünket szolgálja. Az egész anyagi világot az „én” és az „enyém” hamis egoizmusa mozgatja, ám a szent név éneklésének valódi hatása az, hogy megszabadulunk e téveszméktől.