HU/SB 2.1.10
10. VERS
- tad ahaṁ te ’bhidhāsyāmi
- mahā-pauruṣiko bhavān
- yasya śraddadhatām āśu
- syān mukunde matiḥ satī
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tat—azt; aham—én; te—neked; abhidhāsyāmi—el fogom mondani; mahā-pauruṣikaḥ—az Úr Kṛṣṇa legőszintébb bhaktája; bhavān—te; yasya—aminek; śraddadhatām—aki teljes tiszteletet és figyelmet szentel; āśu—nagyon hamar; syāt—így válik; mukunde—az Úrnak, aki a felszabadulást adja; matiḥ—hit; satī—megingathatatlan.
FORDÍTÁS
Elmondom neked ezt a Śrīmad-Bhāgavatamot, mert te vagy az Úr Kṛṣṇa legőszintébb bhaktája. Ha valaki teljes figyelemmel és tisztelettel hallgatja ezt az alkotást, megingathatatlan hitet nyer a Legfelsőbb Úrban, aki a felszabadulást adományozza.
MAGYARÁZAT
A Śrīmad-Bhāgavatam elismert védikus bölcselet. A védikus tudás megismerésének rendszerét avaroha-panthānak nevezik, annak a folyamatnak, amelyben a transzcendentális tudás a hiteles tanítványi láncolaton keresztül száll alá. Ahhoz, hogy az anyagi ismeretek terén fejlődjünk, szükségünk van személyes képességekre és kutatói adottságokra, ellenben a lelki tudás esetében minden előrelépés többé-kevésbé a lelki tanítómester kegyétől függ. A lelki tudományt tanulmányozó tanítványnak elégedetté kell tennie a lelki tanítómestert — csak így nyilvánul meg előtte a tudás. Nem szabad azonban helytelenül azt hinnünk, hogy a folyamat valamiféle bűvészmutatvány, ahol a lelki tanítómester, akár egy varázsló, lelki tudást fecskendez a tanítványába, mintha elektromos árammal töltené föl. A hiteles lelki tanítómester észérvekkel elmagyaráz mindent a tanítványnak, a hiteles védikus bölcseletre támaszkodva. A tanítvány nem értelmének köszönhetően képes befogadni e tudást, hanem alázatos kérdései és szolgálatkész hozzáállása révén. Az elv nem más, mint hogy a lelki tanítómesternek és a tanítványnak egyaránt komolynak kell lennie. Ebben az esetben a lelki tanítómester, Śukadeva Gosvāmī kész arra, hogy elmondja ugyanazt, amit nagyszerű apjától, Śrīla Vyāsadevától tanult, a tanítvány, Parīkṣit Mahārāja pedig az Úr Kṛṣṇa nagy bhaktája. Az Úr Kṛṣṇa bhaktája az, aki őszintén hisz abban, hogy ha az Úr bhaktájává válik, minden lelki áldást megkaphat. Maga az Úr adja át ezt a tanítást a Bhagavad-gītā lapjain, amely világosan kijelenti: az Úr (Śrī Kṛṣṇa) minden, és csakis akkor válhatunk tökéletesen jámborrá, ha teljesen és kizárólag Neki hódolunk meg. Az Úr Kṛṣṇába vetett tántoríthatatlan hit felkészíti az embert arra, hogy a Śrīmad-Bhāgavatamot tanulmányozza, s aki olyan bhaktától hallgatja a Śrīmad-Bhāgavatamot, mint Śukadeva Gosvāmī, kétségkívül eléri végül a felszabadulást, Parīkṣit Mahārājához hasonlóan. Śukadeva Gosvāmī és Parīkṣit Mahārāja különböznek azoktól, akik csupán hivatásból adják elő a Śrīmad-Bhāgavatamot, és az álbhaktáktól, akiknek hitük csupán egy hetes halláson alapszik. Śrīla Vyāsadeva egészen a janmādy yasya vers elejétől kezdve beszélte el a Śrīmad-Bhāgavatamot Śukadeva Gosvāmīnak, aki ugyanezt elmondta a királynak. A Śrīmad-Bhāgavatam Tizenegyedik Éneke az Úr Kṛṣṇát Mahāpuruṣának írja le, aki az Úr Śrī Caitanya Mahāprabhu odaadó formájában jelent meg. Śrī Caitanya Mahāprabhu odaadó érzéseiben nem más, mint Maga az Úr Kṛṣṇa, s azért szállt alá a földre, hogy különleges kegyével árassza el a Kali-korszak bűnös lelkeit. Az itt következő két vers alkalmas arra, hogy imaként ajánljuk az Úr Kṛṣṇa Mahāpuruṣa formájának:
- dhyeyaṁ sadā paribhava-ghnam abhīṣṭa-dohaṁ
- tīrthāspadaṁ śiva-viriñci-nutaṁ śaraṇyam
- bhṛtyārti-haṁ praṇata-pāla bhavābdhi-potaṁ
- vande mahāpuruṣa te caraṇāravindam
- tyaktvā sudustyaja-surepsita-rājya-lakṣmīṁ
- dharmiṣṭha ārya-vacasā yad agād araṇyam
- māyā-mṛgaṁ dayitayepsitam anvadhāvad
- vande mahāpuruṣa te caraṇāravindam
- (SB 11.5.33-34)
Puruṣa más szóval élvezőt jelent, mahāpuruṣa pedig a legfelsőbb élvezőre, vagyis az Istenség Legfelsőbb Személyiségére, Śrī Kṛṣṇára utal. Aki méltó arra, hogy megközelítse a Legfelsőbb Urat, Śrī Kṛṣṇát, azt mahā-pauruṣikának hívják. Bárki, aki figyelmesen hallgatja a Śrīmad-Bhāgavatamot egy hiteles elbeszélő ajkairól, minden kétséget kizáróan az Úr, a felszabadulás adományozója őszinte bhaktájává válik. Senki sem hallgatta olyan figyelmesen a Śrīmad-Bhāgavatamot, mint Parīkṣit Mahārāja, és Śukadeva Gosvāmīnál sem volt senki alkalmasabb arra, hogy elbeszélje azt. Ezért aki követi az ideális elbeszélő vagy az ideális hallgató, Śukadeva Gosvāmī vagy Parīkṣit Mahārāja nyomdokait, hozzájuk hasonlóan kétségtelenül eléri majd a felszabadulást. Parīkṣit Mahārāja csupán a hallgatással, Śukadeva Gosvāmī pedig csupán az elbeszélés által jutott el a felszabadulásig. Az elbeszélés és a hallgatás a kilenc odaadó folyamat közül kettő. Ha valaki buzgón követi ezeket az elveket — akár mindegyiket, akár néhányat —, az abszolút síkra emelkedhet. Śukadeva Gosvāmī a teljes Śrīmad-Bhāgavatamot elmesélte, a janmādy asya verstől kezdve a Tizenkettedik Ének utolsó verséig, hogy Parīkṣit Mahārāja elérje a felszabadulást. A Padma Purāṇa megemlíti, hogy Gautama Muni azt a tanácsot adta Ambarīṣa Mahārājának, hogy rendszeresen hallgassa a Śrīmad-Bhāgavatamot, ahogyan azt Śukadeva Gosvāmī elmondta. Ambarīṣa Mahārāja tehát elejétől a végéig hallotta a Śrīmad-Bhāgavatamot, úgy, ahogy Śukadeva Gosvāmī elbeszélte. Akit igazán érdekel a Bhāgavatam, az ne csupán játsszon vele, hogy innen is, onnan is elolvas vagy meghallgat egy-egy részt: kövesse az Ambarīṣa Mahārājához vagy Parīkṣit Mahārājához hasonló nagy királyok nyomdokait, és hallgassa a Bhāgavatamot Śukadeva Gosvāmī hiteles képviselőjétől.