HU/SB 2.1.13
13. VERS
- khaṭvāṅgo nāma rājarṣir
- jñātveyattām ihāyuṣaḥ
- muhūrtāt sarvam utsṛjya
- gatavān abhayaṁ harim
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
khaṭvāṅgaḥ—Khaṭvāṅga király; nāma—név; rāja-ṛṣiḥ—szent király; jñātvā—ismerve; iyattām—időtartama; iha—ebben a világban; āyuṣaḥ—az ember életének; muhūrtāt—csupán egy pillanat alatt; sarvam—mindent; utsṛjya—félretesz; gatavān—alávetette magát; abhayam—teljesen biztonságos; harim—az Istenség Személyisége.
FORDÍTÁS
Amikor a szent Khaṭvāṅga király megtudta, hogy életéből csupán egy pillanat van hátra, azonnal felhagyott minden anyagi cselekedettel, és oltalmat keresett a legfelsőbb menedéknél, az Istenség Személyiségénél.
MAGYARÁZAT
Egy lelkiismeretes embernek mindig tudatában kell lennie annak, mi a jelenlegi emberi életformában a legfőbb kötelessége. Az anyagi élet közvetlen szükségletei kielégítését szolgáló cselekedeteken túl van más is. Az embernek mindig elővigyázatosnak kell lennie kötelességei végrehajtásában, hogy következő életében a legjobb helyzetbe kerülhessen. Az emberi élet célja az, hogy felkészüljünk e legfontosabb kötelességre. Khaṭvāṅga Mahārāját szent királynak nevezik a versben, mert még az államvezetés felelősségével a vállán sem feledkezett meg az élet legfőbb kötelességéről. Ilyen volt a többi rājarṣi (szent király) is, például Yudhiṣṭhira Mahārāja és Parīkṣit Mahārāja. Mindannyian példamutató személyiségek voltak abban a tekintetben, hogy mindig készen álltak elsődleges kötelességük végzésére. Khaṭvāṅga Mahārāját a félistenek meghívták a felsőbb bolygókra, hogy harcoljon a démonokkal, s mint király csatázott a félistenek nagy örömére. Olyannyira elégedettek voltak vele, hogy gazdag és élvezettel teli élettel akarták megáldani, ám Khaṭvāṅga Mahārāja nem feledkezett meg fő kötelességéről, és életének hosszáról kérdezte a félisteneket. Ez azt jelenti, hogy sokkal jobban vágyott arra, hogy felkészüljön következő életére, mint arra, hogy anyagi áldást kérjen a félistenektől. A félistenek azonban tudatták vele, hogy életéből csupán egy pillanat van már csak hátra. A király nyomban elhagyta a mennyek birodalmát, amelynek lakói a legmagasabb színvonalú anyagi örömöket élvezhetik minden pillanatban, s lejött a földre, hogy végső oltalmat keressen a minden helyzetben menedéket nyújtó Istenség Személyiségénél. Nagyszerű próbálkozása sikerrel járt, s elérte a felszabadulást. Tette, még ha csupán egy pillanatig tartott is, sikeres volt, hiszen a szent király mindig tudatában volt legfőbb kötelességének. Ekként bátorította a nagy Śukadeva Gosvāmī Parīkṣit Mahārāját, akinek csupán hét napja volt hátra, hogy teljesítse legfontosabb kötelességét: a Śrīmad-Bhāgavatamból az Úr dicsőségéről kellett hallania. Az Úr akaratából Parīkṣit Mahārāja azonnal találkozott a kiváló Śukadeva Gosvāmīval, s a lelki megvalósítás rendkívüli kincsét, melyet hátrahagyott, e Śrīmad-Bhāgavatam tárja elénk csodálatosan.