HU/SB 2.10.3


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


3. VERS

bhūta-mātrendriya-dhiyāṁ
janma sarga udāhṛtaḥ
brahmaṇo guṇa-vaiṣamyād
visargaḥ pauruṣaḥ smṛtaḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

bhūta—az öt durva anyagi elem (az ég stb.); mātrā—az érzékszervek felfogásának tárgyai; indriya—az érzékek; dhiyām—az elmének; janma—teremtés; sargaḥ—megnyilvánulás; udāhṛtaḥ—teremtésnek hívják; brahmaṇaḥ—Brahmānak, az első puruṣának; guṇa-vaiṣamyāt—a természet három kötőerejének kölcsönhatása által; visargaḥ—újrateremtés; pauruṣaḥ—e tettek következményei; smṛtaḥ—így ismert.


FORDÍTÁS

Az anyag tizenhat alkotórészének    —    az öt elemnek [tűz, víz, föld, levegő és ég], a hangnak, a formának, az íznek, az illatnak, az érintésnek, valamint a szemnek, a fülnek, az orrnak, a nyelvnek, a bőrnek és az elmének    —    az elsődleges teremtését sargának nevezik, az anyagi természet kötőerőinek későbbi kölcsönhatását pedig visargának.


MAGYARÁZAT

A Śrīmad-Bhāgavatam tíz felosztásának jellemzőit hét egymás utáni vers mondja el. Ez a vers    —    az első közülük    —    a tizenhat elemről beszél (föld, víz stb.), valamint az anyagi egóról, amely az anyagi értelemből és elméből áll. A másodlagos teremtés az első puruṣa, Mahā-Viṣṇu (aki Govinda inkarnációja) említett tizenhat energiája kölcsönhatásának eredménye. Brahmā így ír erről a Brahma-saṁhitā című művében (5.47):

yaḥ kāraṇārṇava-jale bhajati sma yoga-
nidrām ananta-jagadaṇḍa-saroma-kūpaḥ
ādhāra-śaktim avalambya parāṁ sva-mūrtiṁ
govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi

Govinda    —    az Úr Kṛṣṇa    —    első puruṣa inkarnációja, akit Mahā-Viṣṇunak neveznek, a yoga-nidrā misztikus álmába merül. Transzcendentális testének minden pórusában számtalan univerzum nyugszik megnyilvánulatlan állapotban.

Ahogyan az előző vers említette, a Védák következtetéseinek megfelelően (śrutena) a teremtés az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől ered, közvetlenül bizonyos energiái megnyilvánulásának eredményeképpen. Azoknak, akik nem törődnek a védikus bizonyítékokkal, a teremtett világ az anyagi természet termékének tűnik. Az efféle végkövetkeztetés a hiányos tudás eredménye. A védikus bizonyítékok arra engednek következtetni, hogy minden energia (a belső, a külső és a határenergia) eredete egyaránt az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Ám az illúzió hatására néhányan    —    ahogyan arról már beszéltünk    —    azt a következtetést vonják le, hogy az egész teremtés a halott anyagi természet műve. A védikus végkövetkeztetés transzcendentális fény, míg a nem védikus végkövetkeztetés anyagi sötétség. A Legfelsőbb Úr belső energiája azonos a Legfelsőbb Úrral, s a külső energia életre kel, ha kapcsolatba kerül e belső energiával. A belső energia szerves részeit, akik a külső energiával kapcsolatban cselekszenek, határenergiának vagy élőlényeknek nevezik.

Így az elsődleges teremtés egyenesen az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől, Parambrahmantól ered, míg a másodlagos teremtést, amely az elsődleges elemek reakciójának eredménye, Brahmā hozza létre. Így indul be az egész univerzum működése.