HU/SB 2.10.35
35. VERS
- amunī bhagavad-rūpe
- mayā te hy anuvarṇite
- ubhe api na gṛhṇanti
- māyā-sṛṣṭe vipaścitaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
amunī—mindezek; bhagavat—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; rūpe—a formákban; mayā—általam; te—neked; hi—bizonyára; anuvarṇite—egyenként leírt; ubhe—mindkettő; api—szintén; na—soha; gṛhṇanti—elfogad; māyā—külső; sṛṣṭe—így megnyilvánultan; vipaḥ-citaḥ—a bölcs, aki ismeri.
FORDÍTÁS
Az Úr tiszta bhaktái, akik jól ismerik Őt, nem fogadják el egyetlen fenti formáját sem, amelyet most anyagi szemszögből tekintve leírtam neked.
MAGYARÁZAT
Az imperszonalisták kétféle megközelítésben gondolnak az Istenség Abszolút Személyiségére. Az egyik oldalon viśva-rūpájában, mindent átható kozmikus formájában imádják Őt, a másik oldalon pedig megnyilvánulatlan, leírhatatlan és finom formájára gondolnak. A Legfelsőbb e két felfogása — a durva és a finom felfogás — a panteizmus és a monizmus elméletének felelnek meg, ám a bölcs tiszta bhakták mindkettőt elutasítják, mert tisztában vannak az Úr valódi helyzetével. Erről beszél a Bhagavad-gītā Tizenegyedik Fejezete, amely Arjuna tapasztalatait jegyzi le a Legfelsőbb Úr, Śrī Kṛṣṇa viśva-rūpája láttán.
- adṛṣta-pūrvaṁ hṛṣito ’smi dṛṣṭvā
- bhayena ca pravyathitaṁ mano me
- tad eva me darśaya deva rūpaṁ
- prasīda deveśa jagan-nivāsa
- (BG 11.45)
Arjuna, az Úr tiszta bhaktája azelőtt sohasem látta az Úr kozmikus formáját (a viśva-rūpát). Amikor végre megpillantotta, elégedett volt, mert kívánsága teljesült, ám nem okozott neki örömet, hogy ebben a formájában látja az Urat, mert tiszta bhaktájaként ragaszkodott Hozzá. Félelmetes volt számára az Úr gigantikus formájának látványa, s imádkozni kezdett az Úrhoz, hogy vegye fel a négykarú Nārāyaṇa-formát vagy Kṛṣṇa formáját, az egyetlen alakot, ami elégedetté tehette őt. Kétségtelen, hogy az Úr, aki a legfelsőbb erővel rendelkezik, bármilyen alakban megnyilvánulhat, de tiszta bhaktáit csak azok a formái érdeklik, amelyeket örökké megnyilvánít lakhelyén, amit tripād-vibhūtinak, Isten királyságának neveznek. Az Úr tripād-vibhūti lakhelyén két formában jelenik meg: négykarú vagy kétkarú formájában. Az anyagi megnyilvánulásban megjelenő viśva-rūpa végtelen számú kézzel és más testrészekkel, valamint korlátlan dimenziókkal rendelkezik. Az Úr tiszta bhaktái azonban Vaikuṇṭha-formáiban imádják Őt, azaz Nārāyaṇaként vagy Kṛṣṇaként. Néha az Úr kegyesen ugyanezekben a Vaikuṇṭha-formákban többek között mint Śrī Rāma, Śrī Kṛṣṇa és Śrī Narasiṁhadeva jelenik meg az anyagi világban, s így a tiszta bhakták őket is imádják. Általában azonban az anyagi világban megjelenő aspektusok a Vaikuṇṭha bolygókon nem léteznek, ezért a tiszta bhakták nem fogadják el őket. A tiszta bhakták kezdettől fogva az Úr örök, Vaikuṇṭha bolygókon jelen lévő formáit imádják. Az abhakta imperszonalisták elképzelik magukban az Úr anyagi formáit, s végül az Úr személytelen brahmajyotijába merülnek, ellenben az Úr tiszta bhaktái kezdettől fogva, örökké az Urat imádják, még a tökéletes felszabadulás szintjén is. A tiszta bhakta sohasem hagy fel ezzel az imádattal, míg az imperszonalista, miután elérte a felszabadulást s belemerült az Úr személytelen, brahmajyotinak nevezett formájába, abbahagyja az imádatot. Ezért ez a vers vipaścitáknak nevezi az Úr tiszta bhaktáit, mert bölcsek, s tökéletesen ismerik az Urat.