HU/SB 2.10.41
41. VERS
- sattvaṁ rajas tama iti
- tisraḥ sura-nṛ-nārakāḥ
- tatrāpy ekaikaśo rājan
- bhidyante gatayas tridhā
- yadaikaikataro ’nyābhyāṁ
- sva-bhāva upahanyate
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
sattvam—a jóság kötőerője; rajaḥ—a szenvedély kötőereje; tamaḥ—a sötétség kötőereje; iti—így; tisraḥ—a három; sura—félisten; nṛ—emberi lény; nārakāḥ—az, aki pokoli feltételek között szenved; tatra api—még ott is; ekaikaśaḥ—másik; rājan—ó, király; bhidyante—felosztva; gatayaḥ—mozdulatok; tridhā—három; yadā—akkor; ekaikataraḥ—egyik a másikkal kapcsolatban; anyābhyām—a másiktól; sva-bhāvaḥ—szokás; upahanyate—fejlődik.
FORDÍTÁS
Az anyagi természet különféle kötőerőinek — a jóság, a szenvedély és a sötétség kötőerejének — megfelelően különféle élőlények léteznek, akiket félisteneknek, emberi lényeknek és pokoli körülmények között élő lényeknek neveznek. Ó, király! Még egy bizonyos természeti kötőerő is három részre tagolódik a másik kettővel keveredve, így az élőlényre a többi kötőerő szintén hatással van, és átveszi az azokra jellemző szokásokat is.
MAGYARÁZAT
Az élőlényeket minden esetben valamelyik természeti kötőerő irányítja, ugyanakkor előfordulhat, hogy a másik két kötőerő is hatással van rájuk. Az anyagi világ börtönében általában minden feltételekhez kötött lélek a szenvedély kötőerejének befolyása alatt áll, mert mindegyikük uralkodni akar az anyagi természeten, hogy vágyai teljesülhessenek. De annak ellenére, hogy mint egyéneket a szenvedély kötőereje irányítja őket, a természet másik két kötőereje is hatással lehet rájuk, attól függően, milyen társakkal és környezetben élnek. Ha az ember jó környezetben van, kifejlődhet benne a jóság kötőereje, ha pedig rossz társaságba kerül, akkor a sötétség vagy tudatlanság tulajdonsága alakul ki benne. Ebben a világban semmi sem történik gépiesen. Az ember megváltoztathatja szokásait a jó vagy rossz társulás által, s intelligensnek kell lennie, hogy különbséget tudjon tenni a jó és a rossz között. A legjobb társulás az Úr bhaktáinak a szolgálata, mert az Úr tiszta bhaktáinak a kegyéből bárki a legkiválóbb emberré válhat. Ahogy Śrīla Nārada Muni életéből láthattuk, belőle az Úr legkiválóbb bhaktája lett pusztán azért, mert az Úr tiszta bhaktáinak társaságában lehetett. Származása alapján csupán egy szolgálólány fia volt. Nem ismerte az apját, s nem rendelkezett még a legalapvetőbb akadémikus műveltséggel sem. Ám annak hatására, hogy a bhaktákkal lehetett és megehette maradékaikat, lassan kialakultak benne a bhaktákra jellemző transzcendentális tulajdonságok. A bhakták társaságában erős vágy ébredt benne, hogy az Úr transzcendentális dicsőségéről beszéljen, és arról halljon, és mivel az Úr dicsőítése nem különbözik Magától az Úrtól, a hang-inkarnáció révén Nārada Muni az Úr közvetlen társaságát élvezhette. A Hatodik Énekben, Ajāmila életéről olvashatunk, aki egy brāhmaṇa fia lévén kellőképpen művelt volt, s akit a brāhmaṇa kötelességeinek végzésére neveltek, ám aki ennek ellenére egy prostituált rossz társaságának hatására a caṇḍālák, a legalacsonyabb rendű emberi lények útjára lépett. A Bhāgavatam ezért mindig azt tanácsolja, társuljunk a nagy lelkekkel (mahat), hogy kitáruljon előttünk a felszabadulás kapuja. Aki olyanok társaságában él, akik csupán azzal törődnek, hogyan uralkodjanak az anyagi világ fölött, arra a pokol legsötétebb régiója vár. Mindenkinek törekednie kell arra, hogy egy nagy lélek társaságát elnyerve felemelkedhessen. Ez az út vezet a tökéletességhez.