HU/SB 2.10.37-40
37-40. VERSEK
- prajā-patīn manūn devān
- ṛṣīn pitṛ-gaṇān pṛthak
- siddha-cāraṇa-gandharvān
- vidyādhrāsura-guhyakān
- kinnarāpsaraso nāgān
- sarpān kimpuruṣān narān
- mātṝ rakṣaḥ-piśācāṁś ca
- preta-bhūta-vināyakān
- kūṣmāṇḍonmāda-vetālān
- yātudhānān grahān api
- khagān mṛgān paśūn vṛkṣān
- girīn nṛpa sarīsṛpān
- dvi-vidhāś catur-vidhā ye ’nye
- jala-sthala-nabhaukasaḥ
- kuśalākuśalā miśrāḥ
- karmaṇāṁ gatayas tv imāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
prajā-patīn—Brahmā és a fiai, azaz Dakṣa és a többiek; manūn—az egyes korszakok vezetői, például Vaivasvata Manu; devān—mint Indra, Candra és Varuṇa; ṛṣīn—mint Bhṛgu és Vasiṣṭha; pitṛ-gaṇān—a Pitā bolygók lakói; pṛthak—külön; siddha—a Siddha bolygó lakói; cāraṇa—a Cāraṇa bolygó lakói; gandharvān—a Gandharva bolygók lakói; vidyādhra—a Vidyādhara bolygó lakói; asura—az ateisták; guhyakān—a Yakṣa bolygó lakói; kinnara—a Kinnara bolygó lakói; apsarasaḥ—az Apsarā bolygó gyönyörű angyalai; nāgān—a Nāgaloka kígyó-lakói; sarpān—a Sarpaloka lakói (kígyók); kimpuruṣān—a Kimpuruṣa bolygó majom formájú lakói; narān—a Föld lakói; mātṝ—a Mātṛloka lakói; rakṣaḥ—a démonikus bolygó lakói; piśācān—a Piśācaloka lakói; ca—szintén; preta—a Pretaloka lakói; bhūta—a gonosz szellemek; vināyakān—a koboldok; kūsmāṇḍa—lidércek; unmāda—holdkórosok; vetālān—dzsinnek; yātudhānān—egy fajta gonosz szellem; grahān—a jó és az ördögi csillagok; api—szintén; khagān—a madarak; mṛgān—az erdei vadak; paśūn—a háziállatok; vṛkṣān—a kísértetek; girīn—a hegyek; nṛpa—ó, király; sarīsṛpān—csúszómászók; dvi-vidhāḥ—a mozgó és helyhez kötött élőlények; catuḥ-vidhāḥ—az embrióból, tojásból, izzadságból és magból születő élőlények; ye—mások; anye—mind; jala—víz; sthala—föld; nabha-okasaḥ—madarak; kuśala—boldogságban; akuśalāḥ—boldogtalanságban; miśrāḥ—egyszerre boldogságban és szomorúságban; karmaṇām—az ember múltban elkövetett cselekedetei szerint; gatayaḥ—eredményeként; tu—de; imāḥ—mindegyikük.
FORDÍTÁS
Ó, király, tudd meg tőlem, hogy minden élőlényt a Legfelsőbb Úr teremt meg múltban elkövetett tettei alapján! Brahmā és fiai (Dakṣa és a többiek), az emberiség ideiglenes vezetői, például Vaivasvata Manu, a félistenek (Indra, Candra, Varuṇa és mások), a nagy bölcsek, mint Bhṛgu, Vyāsa és Vasiṣṭha, a Pitṛloka és a Siddhaloka lakói, a cāraṇák, a gandharvák, a vidyādharák, az asurák, a yakṣák, a kinnarák és az angyalok, a kígyók, a majom formájú kimpuruṣák, az emberi lények, a Mātṛloka lakói, a démonok, a piśācák, a kísértetek, a holdkórosok és a gonosz szellemek, a jó és rossz csillagok, a lidércek, az erdei vadak, a madarak, a háziállatok, a csúszómászók, a hegyek, a mozgó és helyhez kötött élőlények, az embrióból, tojásból, izzadságból és magból született élőlények és mindenki más, akár a vízben, akár a földön, akár a levegőben él, boldogságban, boldogtalanságban vagy a kettő keverékében, mind a Legfelsőbb Úr teremtményei. Ő az, aki múltbeli tetteik alapján megteremti őket.
MAGYARÁZAT
Ez a vers a különféle élőlényeket sorolja fel, amelyek — az univerzum legfelsőbb bolygóján élőktől a legalsóbb bolygókon élőkig, minden fajban — mind a Mindenható Atya, Viṣṇu teremtményei. Senki sem független tehát az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől. A Bhagavad-gītā egyik versében (BG 14.4) az Úr minden élőlényt fiának nevez:
- sarva-yoniṣu kaunteya
- mūrtayaḥ sambhavanti yāḥ
- tāsāṁ brahma mahad yonir
- ahaṁ bīja-pradaḥ pitā
Az anyagi természetet az anyához hasonlítják. Látszólag minden élőlény az anya testéből származik, mégis tény, hogy nem az anya az eredeti oka a születésnek: az eredeti ok az apa. Az apa magja nélkül egyetlen anya sem tudna életet adni egy gyermeknek. A számtalan univerzumban, a különféle fajokban és különféle életkörülmények között élő élőlények mind a Mindenható Atya, az Istenség Személyisége magjából születtek, és csak a tudatlan ember gondolja azt, hogy az anyagi természet gyermekei. A Legfelsőbb Úr anyagi energiájának hatására Brahmātól a legjelentéktelenebb hangyáig minden élőlény a múltban elkövetett tettei szerint jelenik meg a különféle testekben.
Az anyagi természet az Úr energiáinak egyike (BG 7.4). Az anyagi természet alacsonyabb rendű az élőlényeknél, a felsőbbrendű természetnél. Minden, ami az univerzumban történik, az Úr felsőbbrendű és alsóbbrendű természete összekapcsolódásának következményeként nyilvánul meg.
Vannak élőlények, akik viszonylag jó körülmények között, boldogan élnek, míg mások élete szenvedéssel teli. Valójában azonban egyikük sem boldog az anyagi, feltételekhez kötött létben. Senki sem lehet boldog egy börtönben, sem egy elsőrangúban, sem egy harmadrangúban. Az okos ember nem törekszik arra, hogy a harmadrangú börtönből első osztályú börtönbe kerüljön, inkább megpróbál kiszabadulni a börtönből. Annak, aki eléri, hogy az elsőrangú börtön foglya legyen, idővel vissza kell térnie a harmad osztályú börtönbe. Meg kell próbálnunk tehát végleg kiszabadulni a börtönből, hogy hazatérjünk, vissza Istenhez. Ez az igazi cél minden élőlény számára.