HU/SB 2.10.6


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


6. VERS

nirodho ’syānuśayanam
ātmanaḥ saha śaktibhiḥ
muktir hitvānyathā rūpaṁ
sva-rūpeṇa vyavasthitiḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

nirodhaḥ—a kozmikus megnyilvánulás visszavonása; asya—az Övé; anuśayanam—a puruṣa inkarnáció, Mahā-Viṣṇu misztikus álomban szendereg; ātmanaḥ—az élőlényeknek; saha—együtt; śaktibhiḥ—az energiákkal; muktiḥ—felszabadulás; hitvā—feladni; anyathā—máskülönben; rūpam—forma; sva-rūpeṇa—eredeti formában; vyavasthitiḥ—állandó helyzet.


FORDÍTÁS

Amikor az élőlény a feltételekhez kötöttség hajlamával együtt a misztikus álomban szendergő Mahā-Viṣṇuba merül, azt a kozmikus megnyilvánulás visszahúzódásának nevezik. A felszabadulás az élőlény állandó helyzete örök formájában, melyet akkor nyer el, amikor elhagyja a folyton változó durva és finom anyagi testeket.


MAGYARÁZAT

Ahogyan már többször említettük, kétféle élőlény van. A legtöbbjük örökké felszabadult, azaz nitya-mukta, míg néhányuk örökké feltételekhez kötött. Az örökké feltételekhez kötött lelkekben nagyon könnyen kifejlődik a vágy, hogy uralkodjanak az anyagi természet fölött. Az anyagi kozmikus teremtés azért nyilvánul meg, hogy kétféle lehetőséget biztosítson számukra. Az egyik lehetőségük az, hogy az anyagi világ fölötti uralomra vágyva cselekedjenek, a másik lehetőség pedig az, hogy visszatérjenek Istenhez. A kozmikus megnyilvánulás visszavonása után a legtöbb feltételekhez kötött lélek a misztikus álomban szendergő Istenség Személyisége, Mahā-Viṣṇu létébe olvad, hogy aztán újra megteremtődjön a következő teremtéskor. Néhány feltételekhez kötött lélek azonban, aki hallgat a transzcendentális hangra, melyet a védikus irodalom képvisel, képes visszatérni Istenhez, s így a feltételekhez kötött durva és finom anyagi test elhagyása után megkapja eredeti lelki testét. Az anyagi, feltételekhez kötött testek azért jönnek létre, mert az élőlények elfelejtik kapcsolatukat Istennel. A kozmikus megnyilvánulás fennállása idején azonban lehetőséget kapnak arra, hogy a kinyilatkoztatott írások segítségével    —    amelyeket végtelen kegyesen az Úr állított össze különféle inkarnációiban megjelenve    —    visszatérhetnek eredeti helyzetükbe. E transzcendentális írások olvasása és hallgatása még az anyagi lét feltételekhez kötött állapotában is segít az embernek, hogy felszabadulhasson. Minden védikus írás fókuszában az Istenség Személyiségének végzett odaadó szolgálat áll, s amint az ember egyedül erre koncentrál, egyszerre megszabadulhat a feltételekhez kötött élettől. A durva és finom anyagi testeket kizárólag a feltételekhez kötött lélek tudatlansága hozza létre, ám amint valaki eltökélten végzi az Úr odaadó szolgálatát, alkalmassá válik arra, hogy megszabaduljon a feltételekhez kötött állapottól. Az odaadó szolgálat nem más, mint transzcendentális vonzódás a Legfelsőbbhöz, minden boldogság forrásához. Az élőlények élvezetet keresnek, de nem ismerik minden vonzódás legfelsőbb forrását (raso vai saḥ rasaṁ hy evāyaṁ labdhvānandī bhavati). A védikus himnuszok mindenkinek elmondják: minden öröm legfelsőbb forrása az Istenség Személyisége. Aki olyan szerencsés, hogy elsajátítja ezt a tudást egy olyan transzcendentális írásból, mint amilyen a Śrīmad-Bhāgavatam, az elnyeri az örök felszabadulást, hogy elfoglalja eredeti helyét Isten birodalmában.