HU/SB 2.2.14
14. VERS
- yāvan na jāyeta parāvare ’smin
- viśveśvare draṣṭari bhakti-yogaḥ
- tāvat sthavīyaḥ puruṣasya rūpaṁ
- kriyāvasāne prayataḥ smareta
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yāvat—ameddig; na—nem; jāyeta—fejlődik; para—transzcendentális; avare—világi; asmin—ebben a formájában; viśva-īśvare—minden világ Urának; draṣṭari—a látónak; bhakti-yogaḥ—odaadó szolgálat; tāvat—addig; sthavīyaḥ—a durva materialisták; puruṣasya—a virāṭ-puruṣának; rūpam—kozmikus forma; kriyā-avasāne—az ember előírt kötelességeinek végeztével; prayataḥ—megfelelő figyelemmel; smareta—emlékeznie kell.
FORDÍTÁS
Amíg a durva materializmus követőjében nem ébred fel a vágy, hogy a Legfelsőbb Úr, a transzcendentális és az anyagi világok látója szerető szolgálatát végezze, addig előírt kötelességeinek végrehajtása után az Úr kozmikus formájára kell emlékeznie, azon kell meditálnia.
MAGYARÁZAT
A Legfelsőbb Úr mind az anyagi, mind a transzcendentális világok látója, más szóval minden világban Őt illet minden haszon, s Ő a végső élvezője mindennek, ahogyan azt a Bhagavad-gītā (BG 5.29) is megerősíti. A lelki világ az Úr belső, az anyagi világ pedig külső energiájának megnyilvánulása. Az élőlények a határenergiához tartoznak, és maguk választhatnak, hogy a transzcendentális vagy az anyagi világban akarnak-e élni. Az anyagi világ nem megfelelő hely az élőlények számára, hiszen mindannyian lelkileg egyek az Úrral, de az anyagi világban az ott érvényes törvények feltételekhez kötik őket. Az Úr azt akarja, hogy az élőlények, akik szerves részei, mind Vele éljenek a transzcendentális világban, ezért hogy felvilágosítsa e feltételekhez kötött lelkeket az anyagi világban, a teljes Védákat és a kinyilatkoztatott írások mindegyikét nekik adja, kifejezetten azért, hogy hazahívja őket birodalmába. Sajnos a feltételekhez kötött élőlények, noha állandóan szenvednek a feltételekhez kötött élet háromszoros nyomorúságától, nem veszik komolyan, hogy visszatérjenek Istenhez. Mindez helytelen életvezetésük miatt van így, melyet bűnök és erények tesznek változatossá. Néhányan közülük, akik becsületesen cselekszenek, megpróbálják helyreállítani elfeledett kapcsolatukat az Úrral, de képtelenek arra, hogy megértsék az Úr személyes aspektusát. Az élet igazi célja az, hogy kapcsolatot teremtsünk az Úrral és szolgáljuk Őt. Ez az élőlények természetes helyzete. Az imperszonalistáknak azonban, akik képtelenek bármilyen szerető szolgálatot végezni az Úrnak, azt javasolják, hogy személytelen aspektusán meditáljanak, a virāṭ-rūpán, a kozmikus formán. Ha vágyik arra, hogy életében valóban boldog legyen, az embernek meg kell próbálnia valahogyan feleleveníteni elfelejtett kapcsolatát az Úrral, s visszatérni természetes, felszabadult helyzetébe. A kevésbé intelligens kezdőket a személytelen aspektusra, a virāṭ-rūpára, vagyis az Úr kozmikus formájára irányuló meditáció fokozatosan alkalmassá teszi arra, hogy felemelkedjenek a személyes kapcsolat szintjére. Számukra ajánlott, hogy a korábbi fejezetek leírásai alapján meditáljanak a virāṭ-rūpán, hogy megértsék: a különféle bolygók, tengerek, hegyek, folyók, madarak, vadállatok, emberi lények, félistenek és mindaz, amit érzékelni tudnak, nem más, mint az Úr virāṭ-formájának különböző részei. Ez a gondolkodásmód szintén egy bizonyos meditáció az Abszolút Igazságon, és amint valaki ekképpen kezd meditálni, lassan kifejleszti isteni tulajdonságait, s így az egész világ boldog és békés hajlékká válhat minden ember számára. Ha az ember nem meditál Istenen sem személytelen, sem személyes formában, akkor eredeti helyzetének hibás felfogása minden jó tulajdonságát elfedi, s a fejlett tudás hiányában az egész világ pokollá válik az emberi lények számára.