HU/SB 2.2.24
24. VERS
- vaiśvānaraṁ yāti vihāyasā gataḥ
- suṣumṇayā brahma-pathena śociṣā
- vidhūta-kalko ’tha harer udastāt
- prayāti cakraṁ nṛpa śaiśumāram
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
vaiśvānaram—a tűz uralkodó istensége; yāti—megy; vihāyasā—az ég ösvényén (a Tejúton); gataḥ—elhaladva; suṣumṇayā—a Suṣumṇā mellett; brahma—Brahmaloka; pathena—a felé vezető úton; śociṣā—világító; vidhūta—lemosva; kalkaḥ—szenny; atha—ezután; hareḥ—az Úr Harinak; udastāt—felfelé; prayāti—eléri; cakram—kör; nṛpa—ó, király; śaiśumāram—Śiśumāra nevű.
FORDÍTÁS
Ó, király! Amikor egy ilyen misztikus végighalad a Tejúton a ragyogó Suṣumṇā mentén, hogy elérje a legfelsőbb bolygót, Brahmalokát, először Vaiśnāvarára megy, a tűzisten bolygójára, ahol teljesen megtisztul minden szennyeződéstől, majd még feljebb indul, a Śiśumāra körébe, hogy kapcsolatba kerüljön az Úr Harival, az Istenség Személyiségével.
MAGYARÁZAT
Az univerzum Sarkcsillagát és annak környékét Śiśumāra körnek hívják. Ott található az a bolygó, amely az Istenség Személyisége (Kṣīrodakaśāyī Viṣṇu) lakhelye. Mielőtt elérne oda, a misztikus végigmegy a Tejúton, hogy Brahmalokára jusson, s útközben a Vaiśvānara-lokát érinti először, ahol a tüzet irányító félisten él. A Vaiśvānara-lokán a yogī teljesen megszabadul minden szennyes bűntől, amelyet az anyagi világgal tartott kapcsolata során elkövetett. E vers szerint tehát az égi Tejút az, amely a Brahmalokára, az univerzum legfelsőbb bolygójára vezet.