HU/SB 2.2.28
28. VERS
- tato viśeṣaṁ pratipadya nirbhayas
- tenātmanāpo ’nala-mūrtir atvaran
- jyotirmayo vāyum upetya kāle
- vāyv-ātmanā khaṁ bṛhad ātma-liṅgam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tataḥ—azután; viśeṣam—különösen; pratipadya—elérve; nirbhayaḥ—minden kétség nélkül; tena—azzal; ātmanā—tiszta önvaló; āpaḥ—víz; anala—tűz; mūrtiḥ—formák; atvaran—túlhaladva; jyotiḥ-mayaḥ—ragyogó; vāyum—atmoszféra; upetya—elérve azt; kāle—idővel; vāyu—levegő; ātmanā—az önvaló által; kham—éteri; bṛhat—nagy; ātma-liṅgam—az önvaló valódi formája.
FORDÍTÁS
A Satyaloka elérése után a bhakta képes lesz arra, hogy a félelemtől megszabadulva egy olyan finom testet vegyen föl, amely hasonló a durva anyagi testhez, majd sorra különféle testekre tesz szert: földből, vízből, tűzből, ragyogásból és levegőből álló testekre, míg végül eljut az éteri testig.
MAGYARÁZAT
Bárki, aki a lelki élet gyakorlása és tökéletessége következtében eljut Brahmalokára vagy Satyalokára, alkalmassá válik arra, hogy szert tegyen háromféle képességre. Aki jámbor tettei eredményeképpen egy ilyen bolygóra jutott, jámbor tetteinek megfelelően kerül egy bizonyos helyzetbe. Aki a virāṭ- vagy Hiraṇyagarbha-imádat következtében jut el valahová, az Brahmāval együtt szabadul fel. Ez a vers azonban arról beszél, aki az odaadó szolgálat révén kerül ezekre a bolygókra, és leírja, hogyan képes áthatolni az univerzum különböző burkain, s végül hogyan tárul fel lelki önvalója a legfelsőbb lét abszolút atmoszférájában.
Śrīla Jīva Gosvāmī szerint az univerzumok, melyek mindegyikét külön-külön hétszeres burkolat fedi, felfelé és lefelé mutató irányban egy halmazban csoportosulnak. A víz alkotta rész túl van a hétszeres burkolaton, s minden réteg tízszer nagyobb kiterjedésű, mint az azt megelőző. Az Istenség Személyisége, aki légzésével teremtette meg az összes univerzumot, az univerzumok halmaza fölött fekszik. Az Okozati-óceán vize másféle minőségű, mint az univerzumot befedő víz. A víz, amely az univerzum burkaként szolgál, anyagi, míg az Okozati-óceán vize lelki. Az itt említett vízburok tehát nem mást jelent itt, mint a minden élőlény hamis egója alkotta burkolatot. Az anyagi burkok alól felszabadulás említett lépcsőzetes folyamata által szabadulhatunk meg a durva anyagi test hamis énképzetétől, aztán elmerülhetünk a finom fizikai test azonosításában, mígnem szert teszünk a tiszta lelki testre Isten birodalmának abszolút régiójában.
Śrīla Śrīdhara Svāmī megerősíti, hogy az anyagi természet egy része azután, hogy az Úr működésbe hozta, mahat-tattvaként ismert. A mahat-tattva egy töredékét hamis egónak hívják. Az ego része a hangvibráció, a hang része pedig az atmoszféra levegője. A levegő szférájának egy része formákká válik, a formák pedig létrehozzák az elektromosság vagy a hő energiáját. A hő hozza létre a föld aromájának illatát, és ez az aroma hozza létre a durva földet. Mindezek összessége alkotja a kozmikus megnyilvánulást. A kozmikus megnyilvánulás kiterjedésének átmérője (mindkét irányban) négymilliárd mérföld. Azután kezdődnek az univerzum burkai. A burok első rétegének kiterjedése nyolcvanmillió mérföld. Az utána következő burkok sorrendben a tűz, a sugárzás, a levegő és az éter. Mindegyik tízszer nagyobb az előzőnél. Az Úr félelem nélküli bhaktája áthatol mindegyiken, és végül eléri az abszolút atmoszférát, ahol minden egy és ugyanaz a lelki azonosság. Ekkor belép az egyik Vaikuṇṭha bolygóra, ahol az Úréval megegyező formát vesz fel, s az Úr transzcendentális szerető szolgálatába kezd. Ez az odaadó élet legtökéletesebb szintje. Ezen túl nincs semmi, amire egy tökéletes yogīnak vágynia kellene, nincs semmi, amit el kellene érnie.