HU/SB 2.2.29
29. VERS
- ghrāṇena gandhaṁ rasanena vai rasaṁ
- rūpaṁ ca dṛṣṭyā śvasanaṁ tvacaiva
- śrotreṇa copetya nabho-guṇatvaṁ
- prāṇena cākūtim upaiti yogī
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ghrāṇena—a szaglással; gandham—aroma; rasanena—ízleléssel; vai—pontosan; rasam—íz; rūpam—formák; ca—is; dṛṣṭyā—látással; śvasanam—kapcsolat; tvacā—érintés; eva—ahogy voltak; śrotreṇa—a fül vibrációjával; ca—is; upetya—elérve; nabhaḥ-guṇatvam—az éter azonosítása; prāṇena—az érzékszervekkel; ca—is; ākūtim—anyagi cselekedetek; upaiti—eléri; yogī—a bhakta.
FORDÍTÁS
A bhakta így áthalad az érzékek finom tárgyain, az illaton a szaglással, az ízen az ízleléssel, a látványon a formaérzékeléssel, a tapintáson az érintéssel, a fülben keletkezett rezgésen az éteri azonosítással, és végül az érzékszerveken az anyagi cselekvésekkel.
MAGYARÁZAT
Az égen túl finom anyagi burkok találhatók, amelyek az univerzumot fedő elemi rétegekhez hasonlóak. A durva burkok a finom okok alkotórészeinek egy részéből fejlődtek ki. Tehát a yogī vagy bhakta a durva elemek megszüntetésével lemond a finom okokról, például az illatról a szaglással. A tiszta lélekszikra — az élőlény — így teljesen megtisztul minden anyagi szennyeződéstől, s alkalmassá válik arra, hogy bejusson Isten birodalmába.