HU/SB 2.2.31
31. VERS
- tenātmanātmānam upaiti śāntam
- ānandam ānandamayo ’vasāne
- etāṁ gatiṁ bhāgavatīṁ gato yaḥ
- sa vai punar neha viṣajjate ’ṅga
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tena—a megtisztult által; ātmanā—az önvaló által; ātmānam—a Felsőlélek; upaiti—eléri; śāntam—nyugalom; ānandam—elégedettség; ānanda-mayaḥ—természetes helyzetében; avasāne—megszabadulva minden anyagi szennyeződéstől; etām—ilyen; gatim—cél; bhāgavatīm—odaadó; gataḥ—általa elérni; yaḥ—a személy; saḥ—ő; vai—minden bizonnyal; punaḥ—újra; na—soha; iha—ebben az anyagi világban; viṣajjate—vonzódni kezd; aṅga—ó, Parīkṣit Mahārāja.
FORDÍTÁS
Csak a megtisztult lélek érheti el a tökéletes szintet, az Istenség Személyisége társaságát eredeti helyzetében, teljes boldogságban és elégedettségben. Aki fel tudja ébreszteni magában e tökéletes odaadást, azt sohasem csábítja többé ez az anyagi világ, és sohasem tér többé vissza ide.
MAGYARÁZAT
Ebben a versben érdemes felfigyelnünk a gatiṁ bhāgavatīm leírására. A Parabrahman, az Istenség Legfelsőbb Személyisége sugaraiba merülni, amelyre a brahmavādī imperszonalisták vágynak, nem jelent bhāgavatīm tökéletességet. A bhāgavaták sohasem fogadják el a Legfelsőbb Úr személytelen sugaraiba olvadást, hanem szüntelenül arra vágynak, hogy személyes társai lehessenek a Vaikuṇṭha lelki bolygók egyikén, a lelki világban. A lelki ég egészét, amelynek az anyagi világok teljessége csupán jelentéktelen részét képezi, korlátlan számú Vaikuṇṭha bolygó népesíti be. A bhakta (a bhāgavata) a Vaikuṇṭha bolygók egyikére jut el, amelyek mindegyikén az Istenség Személyisége élvezi létét végtelen számú személyes kiterjedéseiben, végtelen számú tiszta bhakta társaságában. A feltételekhez kötött lelkek az anyagi világban — miután az odaadó szolgálat eredményeképpen elnyerték a felszabadulást — e bolygókra kerülnek. Az örökké felszabadult lelkek száma azonban messze-messze felülmúlja az anyagi világ feltételekhez kötött lelkeinek számát, s a Vaikuṇṭha bolygók e lakói sohasem jönnek e nyomorúságos anyagi világba.
Az imperszonalistákat, akik arra vágynak, hogy a Legfelsőbb Úr személytelen brahmajyoti-sugárzásába olvadjanak, s nincs fogalmuk az Úr személyes formájának végzett szerető odaadó szolgálatról a lelki megnyilvánulásban, a halak egyik fajtájához hasonlíthatjuk, amelyek a folyókban és a patakokban jönnek világra, s a hatalmas óceán felé vándorolnak. Nem maradhatnak azonban a végtelenségig az óceánban, mert az érzékkielégítésre, az ívásra serkentő ösztöneik visszaviszik őket a folyókba és a patakokba. Ehhez hasonlóan a materialista, amikor kudarcot vall törekvéseiben, hogy élvezethez jusson a korlátolt anyagi világban, a személytelen felszabadulás után kezd kutatni, hogy beleolvadjon akár az Okozati-óceánba, akár a személytelen brahmajyoti sugárzásába. Azonban mivel sem az Okozati-óceán, sem a személytelen brahmajyoti nem nyújt magasabb rendű elfoglaltságot és ízt az érzékek számára, az imperszonalisták újra visszaesnek a véges anyagi világba, hogy újra a születés és halál körforgásába bonyolódjanak, melyet az érzéki tettek utáni kiolthatatlan vágy okoz. Ellenben nincs olyan bhakta, aki azután, hogy érzékeit transzcendentálisan odaadó szolgálattal foglalta le, s eljutott Isten birodalmába, ahol a felszabadult bhakták és az Istenség Személyisége társaságát élvezi, vonzódna e korlátokhoz kötött anyagi világhoz.
A Bhagavad-gītā (BG 8.15) ugyanezt erősíti meg, amikor az Úr azt mondja: „A nagy mahātmāk, vagyis bhakti-yogīk, miután elnyerték az Én társaságom, soha többé nem térnek vissza ebbe a szenvedésekkel teli és átmeneti anyagi világba.” Az élet legtökéletesebb szintje tehát az, amikor elnyerjük az Ő társaságát. Mivel teljesen belemerül az Úrnak végzett szolgálatába, a bhakti-yogī nem vonzódik a felszabadulás semmilyen más útjához, sem a jñānához, sem a yogához. Egy tiszta bhakta kizárólag az Úr száz százalékos bhaktája.
A śāntam és az ānandam szavakat is meg kell jegyeznünk ebben a versben, amelyek arra utalnak, hogy az Úrnak végzett odaadó szolgálat valóban adhat két fontos áldást a bhaktának: békét és elégedettséget. Az imperszonalista arra vágyik, hogy eggyé váljon a Legfelsőbbel, más szóval a Legfelsőbbé akar válni. Ez azonban lehetetlen. A misztikus yogīknak a különféle misztikus erők akadályt jelentenek, és így nem lehet részük sem békében, sem nyugalomban. Tehát sem az imperszonalista, sem a yogī nem lehet igazán elégedett, ezzel szemben a bhakta tökéletesen békéssé és elégedetté válhat, mert társul a teljes egésszel. Ezért a bhaktát nem csábítja sem az Abszolútba olvadás, sem a misztikus képességek megszerzése.
Az Isten iránti szeretet elérése azt jelenti, hogy az ember teljesen megszabadul minden más vonzalomtól. A feltételekhez kötött léleknek számtalan vágya van: vallásossá, gazdaggá, első osztályú élvezővé, Magává Istenné vagy olyan hatalmassá akar válni, mint a misztikusok, és csodálatos tetteket akar végrehajtani: arra vágyik, hogy megszerezhessen mindent, amit akar, s megtehessen mindent, amit akar. De egy gyakorló bhaktának, aki valóban fel akarja ébreszteni Isten iránti szunnyadó szeretetét, ezeket a vágyakat mind el kell utasítania. A nem tiszta bhakta vágyik arra, hogy odaadása eredményeképpen szert tegyen mindarra, amit fentebb említettünk, a tiszta bhaktára azonban még árnyékukat sem vetik e szennyeződések, amelyek az anyagi vágyak, a személytelen spekuláció és a misztikus hatalomra törekvés hatására alakulnak ki. Az Isten iránti szeretet síkjára a bhakta tiszta odaadó szolgálattal juthat el, azaz szeretetének célpontja, az Istenség Személyisége kedvéért szeretettel végzett tettekkel.
Hogy még világosabb legyen: ha valaki el akarja érni az Isten iránti szeretet szintjét, fel kell adnia az anyagi élvezet utáni összes vágyát, tartózkodnia kell a félistenek imádatától, és csakis az Istenség Legfelsőbb Személyisége imádatának kell átadnia magát. Fel kell adnia azt az ostoba gondolatot, hogy eggyé váljon az Úrral, valamint azt a vágyat, hogy valamilyen csodálatos erőre tegyen szert, amivel egy röpke időre kivívhatja a világ csodálatát. A tiszta bhakta csupán az Úr szerető szolgálatával törődik, s nem vágyik semmi haszonra. E vers szerint ennek eredménye az Isten iránti szeret, a śāntam és ānandam szintje.