HU/SB 2.2.7
7. VERS
- kas tāṁ tv anādṛtya parānucintām
- ṛte paśūn asatīṁ nāma kuryāt
- paśyañ janaṁ patitaṁ vaitaraṇyāṁ
- sva-karmajān paritāpāñ juṣāṇam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kaḥ—ki más; tām—az; tu—de; anādṛtya—figyelmen kívül hagyva; para-anucintām—transzcendentális gondolatok; ṛte—nélkül; paśūn—a materialisták; asatīm—a nem állandóban; nāma—név; kuryāt—elfogadja majd; paśyan—biztosan lát; janam—az emberek nagy része; patitam—elesett; vaitaraṇyām—a Vaitaraṇība, a szenvedés folyójába; sva-karma-jān—az ember saját tetteiből származó; paritāpān—szenvedés; juṣāṇam—legyőzi.
FORDÍTÁS
Az emberek tömegét látva, akik saját tetteik eredményeképpen a szenvedés folyójába zuhantak, ki más ne törődne e transzcendentális gondolattal, s ki más fordulna csupán az ideiglenes nevekhez, mint a megrögzött materialisták?
MAGYARÁZAT
A Védákban az áll, hogy akik a félistenekhez ragaszkodnak, s nem veszik figyelembe az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, olyanok, mint az állatok, akik követik a pásztort annak ellenére, hogy az a vágóhídra vezeti őket. A materialisták, akár az állatok, szintén nem tudják, hogy rossz irányba haladnak, amikor nem törődnek a transzcendentális gondolatokkal, amit a Legfelsőbb Személyre emlékezés jelent. Senki sem mentes a gondolatoktól. Azt mondják, hogy a tétlen agy az ördög műhelye, mert aki nem tud helyes módon gondolkozni, elkerülhetetlenül olyasmire gondol, ami veszedelmet okozhat. A materialisták rendszerint valami jelentéktelen félistent imádnak, noha a Bhagavad-gītā (BG 7.20) ezt elítéli. Amíg valakit megtéveszt az anyagi nyereség, addig az illetékes félistent imádja a különleges haszon reményében, amely végső soron illuzórikus és ideiglenes. A megvilágosodott transzcendentalistát nem ejtik rabul e csalóka dolgok, ezért mindig transzcendentális gondolatokba merül a Legfelsőbbről a megvalósítás különböző szintjein, a Brahman, Paramātmā és Bhagavān szinteken. Az előző vers azt javasolja — ahogyan az az Istenség Személyisége virāṭ-rūpájával kapcsolatban már említettük —, hogy a Felsőlélekre gondoljunk, amely egy fokkal magasabb rendű, mint ha a személytelen Brahmanra gondolunk.
Az intelligens ember, aki helyesen lát, tanulmányozhatja az élőlények általános helyzetét, akik a nyolcmillió-négyszázezer faj körforgásában, valamint az emberi lények különböző osztályaiban vándorolnak életről életre. Azt mondják, Yamarāja — aki a különféle büntetéseket rója ki a bűnösökre — pokoli bolygójának bejáratánál van egy örök folyó, amelyet Vaitaraṇīnak neveznek. A szenvedések után a bűnös korábbi tettei alapján egy adott fajban születik meg. Yamarāja büntetésének következtében láthatjuk ezeket az élőlényeket a különféle életfeltételek között. Némelyikük a mennyekben él, némelyikük a pokolban. Néhányan brāhmaṇák, néhányan nyomorultak — de egyikük sem boldog ebben az anyagi világban, s mindegyikük csupán A, B, vagy C kategóriájú börtönlakó, aki saját tettei következményeitől szenved. Az Úr nem részrehajló, bármilyen körülmények között szenved is az élőlény, de annak, aki menedéket keres lótuszlábainál, valódi védelmet nyújt, s hazaviszi, vissza Magához.