HU/SB 2.3.20
20. VERS
- bile batorukrama-vikramān ye
- na śṛṇvataḥ karṇa-puṭe narasya
- jihvāsatī dārdurikeva sūta
- na copagāyaty urugāya-gāthāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
bile—kígyólyuk; bata—mint; urukrama—az Úr, aki csodálatosan cselekszik; vikramān—bátorság; ye—mindezek; na—soha; śṛṇvataḥ—hallott; karṇa-puṭe—a fülnyílások; narasya—az emberé; jihvā—nyelv; asatī—haszontalan; dārdurikā—a békáké; iva—pontosan olyan; sūta—ó, Sūta Gosvāmī; na—soha; ca—szintén; upagāyati—hangosan énekel; urugāya—illendő dicsőítés; gāthāḥ—dalok.
FORDÍTÁS
Aki nem hallgatta az Istenség Személyiségének bátor és csodálatos cselekedeteiről szóló történeteket, s nem dicsérte hangos himnuszokkal az Urat, arról azt tartják, hogy a fülén a nyílások kígyófészek lyukai, nyelve pedig béka nyelve.
MAGYARÁZAT
Az Úr odaadó szolgálatát testünk minden részével végezhetjük — ez a szellemi lélek transzcendentális, dinamikus ereje. Egy bhakta éppen ezért száz százalékosan az Úr szolgálatába mélyed. Csak akkor tudunk odaadó szolgálatot végezni, amikor a test érzékei az Úrral kapcsolatba kerülve megtisztulnak. Minden érzékünk segítségét igénybe vehetjük e szolgálat során. Az érzékszerveket és az érzékek működését tehát tisztátlannak vagy anyaginak tekinthetjük mindaddig, amíg csak az érzékkielégítéssel foglalkoznak. A megtisztult érzékek nem az érzékkielégítéssel törődnek, hanem teljes mértékben az Urat szolgálják. Az Úr a minden érzékkel rendelkező Legfelsőbb, s a szolga, aki szerves része az Úrnak, ugyanezekkel az érzékekkel rendelkezik. Az Úr szolgálata nem más, mint az érzékek tökéletesen tiszta működése, mondja a Bhagavad-gītā. Az Úr logikus tanítást adott át Arjunának, és Arjuna a logikáját használva fogadta be a tudást. Így kölcsönös, értelmes és logikus tanítás és megértés ment végbe a mester és a tanítvány között. A lelki megértés nem valamiféle elektromos töltés, amelyet a mester a tanítványba juttat, ahogy azt néhányan ostobán híresztelik. Minden jelentéssel és logikával van teli. Eszmecserére a mester és a tanítvány között csupán akkor kerülhet sor, ha a befogadás alázatos és őszinte. A Caitanya-caritāmṛtában az áll, hogy az embernek az Úr Caitanya tanítását értelmével és teljes megértéssel kell befogadnia, hogy logikusan felfoghassa a nagyszerű missziót.
Tisztátalan állapotában az élőlény különféle érzékeit kizárólag anyagi dolgok foglalkoztatják. Ha a fül nem az Úr szolgálatát végzi azzal, hogy hall róla a Bhagavad-gītāból vagy a Śrīmad-Bhāgavatamból, akkor nyílásai minden bizonnyal csak szeméttel telnek meg. Ezért a Bhagavad-gītā és a Śrīmad-Bhāgavatam üzenetét hangosan kell hirdetni szerte a világon. Ez a kötelessége egy tiszta bhaktának, aki a tökéletes forrásból már hallotta ezt az üzenetet. Mindenki szeret másokkal beszélni, de mivel nem arra nevelték, hogy a védikus bölcsességről beszéljen, csak ostobaság hagyja el a száját, amit mások gondolkodás nélkül elfogadnak. Ezer és ezer forrásból hallhatók a világ hírei, és az emberek szerte a világon mindenhol meghallgatják ezeket. Meg kell tanítanunk nekik, hogy az Úrral kapcsolatos transzcendentális témákra figyeljenek, ezért az Úr bhaktájának hangosan kell beszélnie, hogy meghallják őt. A békák hangos brekegésükkel csak a kígyót csalogatják magukhoz, az pedig felfalja őket. Az emberi nyelv azonban arra szolgál, hogy védikus himnuszokat zengjen, s nem arra, hogy brekegjen, mint a békák. A versben az asatī szónak szintén jelentősége van. Asatī olyan nőt jelent, akiből prostituált lesz. Egy prostituáltnak nincsenek olyan tiszteletre méltó női tulajdonságai, mellyel hírnévre tehetne szert. Hasonló módon a nyelvet, amit az emberi lény azért kapott, hogy védikus himnuszokat zengjen, szintén prostituáltnak fogják tartani, ha csak világi ostobaságokat ismételget.