HU/SB 2.3.22
22. VERS
- barhāyite te nayane narāṇāṁ
- liṅgāni viṣṇor na nirīkṣato ye
- pādau nṛṇāṁ tau druma-janma-bhājau
- kṣetrāṇi nānuvrajato harer yau
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
barhāyite—mint a pávatollak; te—azok; nayane—szemek; narāṇām—embereké; liṅgāni—formái; viṣṇoḥ—az Istenség Személyiségének; na—nem; nirīkṣataḥ—ránéz; ye—minden ilyen; pādau—lábak; nṛṇām—az embereké; tau—azok; druma-janma—a fa hajtása; bhājau—úgy; kṣetrāṇi—szent helyek; na—soha; anuvrajataḥ—utána megy; hareḥ—az Úré; yau—amelyik.
FORDÍTÁS
Azok a szemek, amelyek nem az Istenség Személyiségét, Viṣṇut jelképező szimbólumokat [formáját, nevét, tulajdonságait stb.] nézik, olyanok, mint a pávatoll szemei, azok a lábak pedig, amelyek nem a szent helyeket járják [ahol az Úrra emlékeznek], olyanok, mint a fatuskók.
MAGYARÁZAT
A mūrti imádata — különösen a családos bhaktáknak — rendkívül ajánlatos. Amennyiben lehetőség van rá, a lelki tanítómester irányításával minden családnak ki kell tennie Viṣṇu valamilyen mūrtiját, például Rādhā-Kṛṣṇát, Lakṣmī-Nārāyaṇát, Sītā-Rāmát, Nṛsiṁhát, Varāhát, Gaura-Nitāit, Matsyát, Kūrmát, śālagrāma-śilāt és Viṣṇu más formáit, Trivikramát, Keśavát, Acyutát, Vāsudevát, Nārāyaṇát és Dāmodarát, ahogy azt a Vaiṣṇava-tantrák vagy a Purāṇák javasolják, és imádniuk kell azt, szigorúan követve az arcana-vidhi utasításait és szabályait. A családban mindenkinek, aki elmúlt tizenkét éves, avatást kell kapnia egy hiteles lelki tanítómestertől, s a ház népének naponta szolgálnia kell az Urat hajnali négy órától este tíz óráig, a maṇgala-ārātrika, a nirañjana, az arcana, a pūjā, a kīrtana, a śṛṅgāra, a bhoga-vaikāli, a sandhyā-ārātrika, a pāṭha, az esti bhoga, a śayana-ārātrika és egyéb szertartások bemutatásával. E hiteles lelki tanítómester irányításával végzett mūrti-imádat nagy segítséget nyújt a családos bhaktáknak, hogy létüket megtisztíthassák és gyors fejlődést érjenek el a lelki tudás terén. A könyvekből elsajátított elméleti tudás önmagában nem elegendő egy kezdő bhaktának. A könyvből származó ismeret, elméleti, míg az arcana folyamata gyakorlati. A lelki tudást a teoretikus és a gyakorlati tudás egyesítésével kell kifejleszteni. Ez az a biztos út, amely a lelki tökéletesség eléréséhez vezet. A kezdő bhakta kiképzése az odaadó szolgálatra teljes mértékben a gyakorlott lelki tanítómestertől függ, aki tudja, hogyan kell vezetnie a tanítványát, hogy az fokozatosan haladjon a haza, Istenhez vezető úton. Az embernek nem szabad csaló lelki tanítómesterré válnia csupán azzal a szándékkal, hogy a jó üzlettel fedezheti a családi kiadásait. Tökéletes lelki tanítómesternek kell lennie, hogy kiszabadíthassa tanítványát a fenyegető halál karmaiból. Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura meghatározta a hiteles lelki tanítómester tulajdonságait. Írásában az egyik vers így szól:
- śrī-vigrahārādhana-nitya-nānā-
- śṛṅgāra-tan-mandira-mārjanādau
- yuktasya bhaktāṁś ca niyuñjato ’pi
- vande guroḥ śrī-caraṇāravindam
Śrī-vigraha az arcā forma, vagyis az Úr imádatra alkalmas formája. A tanítványnak rendszeresen kell imádnia a mūrtit śṛṅgārával, vagyis a mūrti megfelelő díszítésével és öltöztetésével, valamint mandira-mārjanával, vagyis a templom takarításával. A lelki tanítómester kegyesen maga tanítja meg minderre a kezdő bhaktát, hogy fokozatosan segítse őt az Úr transzcendentális nevének, tulajdonságainak, formájának stb. megvalósításában.
A pokoli mozik vonzerejétől és a rádióban mindenütt közvetített visszataszító szex-daloktól csak az mentheti meg a hétköznapi embert, ha figyelmét az Úr szolgálatára tereli, főleg a mūrti öltöztetésére, a templom díszítésére, az írások lelki utasításaira, valamint a zenés kīrtanára. Ha valaki nem tud az otthonában templomot nyitni, akkor menjen mások templomába, ahol az összes fent említett folyamatot rendszeresen elvégzik. Ha ellátogatunk egy bhakta templomába, és a díszes, szent templomban megnézzük az Úr gazdagon felékesített, szépen felöltöztetett mūrtiját, az természetes módon lelki inspirációval tölti el a világi elmét. Az embereknek el kell látogatniuk a szent helyekre, például Vṛndāvanába, ahol a legtöbb ilyen templom található, és ahol a leginkább törődnek a mūrti-imádattal. Hajdanán a gazdag emberek — királyok, gazdag kereskedők — mind építtettek ilyen templomokat az Úr kiváló bhaktái, például a hat Gosvāmī irányításával. Az embernek kötelessége, hogy megragadja a lehetőséget, melyet a templomok és azok az ünnepek nyújtanak, amelyeket a nagy bhakták nyomdokait követve (anuvraja) a szent zarándokhelyeken rendeznek. Nem szabad azonban úgy látogatnia e szent zarándokhelyekre és templomokba, mintha városnézésre indulna. E szent helyeket és templomokat az Úr transzcendentális kedvtelései teszik halhatatlanná, s az embernek egy olyan vezető irányításával kell odamennie, aki jártas a lelki tudományban. Ezt nevezik anuvrajának. Anu azt jelenti, hogy követni. A legjobb a hiteles lelki tanítómester utasításait követni még a templomok és szent zarándokhelyek látogatásakor is. Aki nem így cselekszik, az olyan, mint egy álló fa, melyet az Úr mozdulatlanságra ítélt. Az emberi lény azt a hajlamát, hogy változtassa helyét, tévesen alkalmazza, ha közönséges kiránduló szellemben látogat el valahová. Utazni vágyó hajlamát azzal elégítheti ki a legjobban, ha a nagy ācāryák által létrehozott szent helyekre megy, s így nem vezeti majd félre őt azoknak a pénzhajhász embereknek az ateista propagandája, akiknek fogalmuk sincs arról, ami lelki.