HU/SB 2.3.23
23. VERS
- jīvañ chavo bhāgavatāṅghri-reṇuṁ
- na jātu martyo ’bhilabheta yas tu
- śrī-viṣṇu-padyā manujas tulasyāḥ
- śvasañ chavo yas tu na veda gandham
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
jīvan—míg él; śavaḥ—egy halott test; bhāgavata-aṅghri-reṇum—egy tiszta bhakta lábainak porát; na—soha; jātu—bármikor; martyaḥ—halandó; abhilabheta—különösen megkapta; yaḥ—egy személy; tu—de; śrī—fenséggel; viṣṇu-padyāḥ—Viṣṇu lótuszlábai; manu-jaḥ—Manu leszármazottja (ember); tulasyāḥ—a tulasī fa levelei; śvasan—miközben lélegzik; śavaḥ—ennek ellenére egy halott test; yaḥ—aki; tu—de; na veda—sohasem tapasztalta; gandham—az aromát.
FORDÍTÁS
Aki még sohasem részesült abban, hogy az Úr tiszta bhaktája lábának pora érintse a fejét, az minden bizonnyal halott test. És aki sohasem érezte még az Úr lótuszlábáról származó tulasī levelek aromáját, szintén halott, annak ellenére, hogy lélegzik.
MAGYARÁZAT
Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura szerint az a halott, amelyik lélegzik, szellem. Amikor az ember meghal, halottnak nevezik, de amikor újra megjelenik egy finomabb formában, amely bár jelenlegi szemünkkel nem látható, mégis cselekszik, akkor szellemnek hívják. A szellemek mindig rosszindulatúak, s mindig rettegésben tartják az embereket. A szellemekhez hasonló abhakták, akik nem tisztelik sem a tiszta bhaktákat, sem Viṣṇu mūrtiját a templomokban, szintén örökké veszélyt jelentenek a bhaktákra. Az Úr soha, semmilyen felajánlást nem fogad el az efféle tisztátalan szellemektől. Gyakran mondják, hogy az embernek először szíve választottjának a kutyáját kell szeretnie, s csak aztán árulhatja el érzelmeit a szeretett lénynek. A tiszta odaadás szintjét az Úr tiszta bhaktájának őszinte szolgálatával lehet elérni. Az Úrnak végzett odaadó szolgálat első feltétele tehát, hogy a tiszta bhakta szolgájává váljunk. Ez a feltétel teljesül, ha „megkapjuk annak a tiszta bhaktának a lótuszlábáról származó port, aki maga is egy másik tiszta bhaktát szolgál”. Ez a tiszta tanítványi láncolat, az odaadás paramparāja.
Rahūgaṇa Mahārāja arról kérdezte a nagy szentet, Jaḍa Bharatát, hogyan érte el a felszabadult paramahaṁsa szintet. Válaszként a nagy szent a következőképpen felelt (SB 5.12.12):
- rahūgaṇaitat tapasā na yāti
- na cejyayā nirvapaṇād gṛhād vā
- na cchandasā naiva jalāgni-sūryair
- vinā mahat-pāda-rajo-’bhiṣekam
„Ó, Rahūgaṇa király! Az odaadó szolgálat tökéletes szintjére, vagyis az élet paramahaṁsa szintjére lehetetlen eljutni, ha az embert nem áldja meg a nagy bhakták lábainak pora. Sem tapasyával [lemondással], sem a védikus imádatrendszerrel, sem a lemondott életrend elfogadásával, sem a családos élet kötelességeinek végzésével, sem a védikus himnuszok éneklésével, sem a tűző napon, jeges vízben vagy lángoló tűzben végzett vezekléssel nem lehet eljutni erre a síkra.”
Az Úr Śrī Kṛṣṇa az Ő tiszta, feltétlen bhaktáinak tulajdona, így aztán Kṛṣṇát csakis a bhakták tudják átadni egy másik bhaktának. Közvetlenül sohasem lehet Őt elérni. Az Úr Caitanya ezért Magát úgy nevezte: gopī-bhartuḥ pada-kamalayor dāsa-dāsānudāsaḥ, ami annyit jelent, hogy Ő a „legengedelmesebb szolgája a vṛndāvanai gopīkra gondot viselő Úr szolgáinak”. Egy tiszta bhakta tehát sohasem közvetlenül fordul az Úr felé, hanem az Úr szolgáinak a szolgáit próbálja meg elégedetté tenni, s így az Úr is elégedetté válik. Csakis ekkor ízlelheti meg a tulasī levelek ízét, amelyek az Úr lótuszlábait borítják. A Brahma-saṁhitāban az áll, hogy nem találhatjuk meg az Urat, ha a védikus irodalomban jártas nagy tudóssá válunk, ám nagyon könnyen elérhetjük Őt tiszta bhaktáján keresztül. Vṛndāvanában minden tiszta bhakta Śrīmatī-Rādhārāṇī, az Úr Kṛṣṇa gyönyörenergiájának kegyéért imádkozik. Śrīmatī Rādhārāṇī a legfelsőbb egész lágyszívű női párja, aki a világi női természet képviselője a tökéletes szinten. Ezért az őszinte bhakta könnyen elnyerheti Rādhārāṇī kegyét, s ha Rādhārāṇī ajánlja őt be az Úr Kṛṣṇánál, az Úr azonnal befogadja társaságába. A végkövetkeztetés az tehát, hogy az embernek sokkal komolyabban kell keresnie a bhakta kegyét, mint Magáét az Úrét, s így (a bhakta jóakaratából) feléled majd az Úr szolgálata iránti természetes vonzódása.